Szóval, nagyjából egy éve elhatároztam, hogy beruházok egy komolyabb fényképezőgépre. Szeretnék vele munkát is vállalni, valamint ahogyan időm engedi, hobbi szinten is jó volna koptatni a zárat. Először a »Pentax K10D« volt a kiszemelt; majd miután az eltűnt a polcokról, a Nikon D80-nal kezdtem szemezni. És akkor leültem magammal megbeszélni a dolgot, és arra jöttem rá, hogy – figyelem: a mondat egyes olvasók számára az író beképzeltségét jelképezhetik, pedig erről szó nincs – egy, maximum két év múlva úgy is kinövöm. A több mint két éve vásárolt »Fujifilm FinePix s5600« (imádom) kiváló gép volt, a digitális és az alapvető fotózás rejtelmeit tökéletesen kitanultam vele. Tudom mi a blende, tudom mi a záridő, tudom milyen helyzethez milyen fehéregyensúly passzol, tudom hogy forgassam (bár van aki szerint gáz, hogy minden képem ferde, én szeretem, ez a védjegyem :]), hogy mikor nyomjam meg, és így tovább. Úgy érzem, hogy azzal a géppel két év alatt készítettem jó képeket, készíthettem volna jobbakat is, de sokszor megfogott a technika.
És akkor azt mondtam magamban, hogy inkább spórolok még pár hónapot, és kihagyom a DSLR belépőszintet, és rögtön a haladóba ugrok. Lehet beképzelt vagyok, nem tudom. És akkor Handrás kiírta, hogy eladó a barátnője alig használt Canon EOS 40D-je. Akkor elutaztam nyaralni, és mire hazajöttem, gondoltam úgy sem lesz meg. Azért írtam egy levelet, és kiderült, hogy megvolt. Tegnap aztán nyélbe is ütöttük az üzletet (ezúton is köszönet , amiért megvárta míg összejön a pénzem, és egyébként is).
Mit is mondjak. Mikor az első úgymond igazi, komoly képet készítettem , na akkor konkrétan orgazmusom volt, kétszer. Ez a gép egyszerűen zseniális. Hihetetlenül (a bridge gép után pláne) gyors, rendkívül kényelmes (pedig a Canon gépei nekem egyáltalán nem voltak kézre állóak), és elképesztő minősége van. Kezdetnek egy Canon 50mm F/1,8 II népszerű fix nagyfényerejű, és egy nagyon alapszintű, de kezdetnek megfelelő Sigma 70-300mm F/4,5-5 APO DG Macro tele(makró)objektívet vettem hozzá, később persze egy kisebb vagyonért ezeket igyekszem bővíteni. Továbbá a stúdiótechnika kitapasztalása érdekében (ez is érdekel ugyanis) jövő héten vásárolok hozzá egy Mikrosat Villanj-Körte nevű vakut, ernyővel és állvánnyal. Szintén később ezt is szeretném fejleszteni.
A fotókat lehet nézegetni, elképesztő minősége van, tényleg, ISO 1000 néz ki úgy, mint a Fujin az ISO 400.
Használatról sokat nem tudok elmondani. Kényelmes, gyors, kézreálló; két dolog nem szimpatikus: néhány értéket a tárcsa balra tekerésével növelünk, és jobbra tekerésével csökkentünk, néhány értékeket pedig fordítva. Ez apró dolognak hangzik, de fotózás közben sokszor kényelmetlen. Persze később megszokom. Valamint a bekapcsoló gomb tényleg nagyon hülye helyre került (én megszoktam, hogy az exponáló gomb alatt helyezik el, ez meg a kijelző alatt van).
Ami még nagyon tetszik: a Windows automatikusan kamerának ismeri fel, nem USB-pendrájvnak, így beállítható, hogy amint rádugom, azonnal másolja az asztalon lévő temppic mappában található, egy a mai dátummal létrehozott új mappába a képeket, az eredetit pedig törölje a kártyáról. Nem is beszélve az interaktív módról, amikor fényképezek, és a kép azonnal a gépre kerül. Valamint nagyon tetszik maga a gép menüinek kialakítása, mindent elsőre sikerült megtalálnom, minden logikus, minden egyszerűnek tűnik.
Egyszerűen beleszerettem ebbe a gépbe, egyelőre a legjobban elköltött forintnak tűnik. Bár minden kattanás pengeszúrás a szívemben, mert a zárra 100 000 exponálásra vállalnak garanciát, és én pedig használom a gépet, ami napi száz-kétszáz képet minimum jelent. De reménykedem benne, hogy a munkákból mire szükséges lesz, vagy egy új gép, vagy a zár cseréje összejön.
Ugyanitt fotós munkát vállal; lehet írni a ZOKNI kukac MEFI pont BE címre, bármiben meg tudunk egyezni.
És most betakargatom a gépet, megsimogatom és lefekszem aludni.
