Ma rendkívül sok izgalmas dolog történt velem, gondoltam párat megosztanék, ne árválkodjanak lapjaid ily árván s fehéren!
Történt például hogy láttam egy hatalmas Xeroxot, ami egy cirka 3×7 méteres plakátot nyomtatott. Elgondolkodtam, hogy vajon mekkora felbontású kép kell ahhoz, és hogy milyen vidám munka lehetett szerkeszteni.
Megtanultam két nagyon fontos dolgot is. Az egyik, hogy a villa rendkívül könnyen felmelegszik, így ha rajtamarad egy kis darab, amint kiemeljük a forró olajból a húst, akkor még véletlenül se kapjuk be, inkább hagyjuk lehullani a földre, mert a villa – akármilyen meglepő is, de – meleg. Annyira meleg, hogy erre egy-két néhai ízlelőbimbóm helyén látható hólyagocska emlékeztet.
A másik ilyen fontos felfedezés, hogy ha eggyel több tojás van, mint amennyi beleférne a tojástartóba, akkor véletlen se gondolj olyat, hogy beteszem ebbe az apró rekeszbe amit az életben nem nyitottam még ki, de majd meg fogom találni
, mert nem fogod megtalálni, és bár a kínai konyha nem rossz, az efféle száznapos tojás egyenesen undorító, hányás-közeli élményt garantál.
És még az is történt, hogy láttam egy szuperszép csajt a Váci úton, és olyan huncut módon mosolygott rám, hogy biztosan utánafordultam volna, ha nem épp a barátjával sétál.
Illetve enyhe levezetésként láttam egy nénit a metrón, aki lehetett úgy hatvan éves, mégis érintőképernyős Windows-alapú mobiltelefonja volt.
Dióhéjban ennyi.
