Míg takarítottam, »Kázmér« puccsot követett el, és elfoglalta királyi-hadműveleti trónomat az íróasztalnál. De megbocsátok neki, mert a hétvégi kandúrkodás eredményeként a bal szemével történt valami. Vagy megkapta egy másik macska, vagy valamelyik rózsabokornak esett áldozatául. Már voltunk állatorvosnál, aki először átváltoztatta zölddé a szemét (szép volt, de azért szebb ha kék), majd mindenféle festékanyagokkal megvizsgálta. Elvileg semmi komoly, de most szemcsepegtetni kell, és majd öt-hat nap múlva kiderül hogy szükséges-e a további intézkedés. Amikor szóba került az esetleges kasztrálás, mondanom sem kell, milyen megrovó zöld-festékanyagos tekintet ostorozott.
A macskáknál és kutyáknál egyébként kifejezetten javasolt dolog a kisebb beavatkozás; százalékban nézve kevesebb az esély, hogy megbetegszenek (például hererák); nem trutyizzák-jelölik össze a fél lakást; nyugodtabban viselkednek utána; nem üvöltöznek éjszaka és még ezernyi hasonló dolog. Kedvenc »állatorvosomnál« jelenleg hatezer forint a macska kasztrálása, csak be kell telefonálni, és vinni a jószágot üres pocakkal.
Egyébként valamelyik nap a Gödörnél lévő parkban két kutya éppen úgy tűnt, hogy a gyermeknemzés ősi és nemes műveletébe kezdenek, én meg Gergő és Zsukov barátaimra gondolva odapofátlankodtam a két gazdicsajhoz, hogy ugyan nem akarok bunkónak tűnni, de lesz-e gyerek, és ha igen akkor eladó-e. Aztán mosolyogtak hogy nem bunkósság, de mindkét kutya fiú, így esélyes hogy nem lesz gyerek. (Ha pedig mégis, azt valószínűleg nem én, hanem valamelyik egyetem kapja meg kutatási célokra.)
Azért a szándék megvolt. De ha valakinek van kisebb testű kutyakölyke, alacsonyabb árkategóriában, ne habozzék jelezni ezt!
