Kedves lakótársak!

Az alábbi szöveget ragasztottuk ki a liftben és a főkapura angol és magyar nyelven a »díjbeszedőkkel« ellentétben:

Kedves lakótársak!

A szöveg ez volt:

Egy olyan vékony falakkal rendelkező házban, mint ahol mi is élünk, van néhány íratlan szabály, melyet voltaképpen különösebb figyelmeztetés nélkül is illene betartani.
Néhány ezek közül.

Hétköznapokon este tíz óra után, hétvégén délelőtt tíz óráig:

  • nem kapcsoljuk be a mosó- és mosogatógépet;
  • nem hallgatunk hangosan zenét;
  • nem hagyjuk a kisgyermekünket rohangálni az alattunk lakó örömére;
  • nem éneklünk, nem hangoskodunk, nem sikítozunk;
  • nem állunk neki porszívózni, fúrni vagy kalapálni.

De természetesen emberek vagyunk, így ha valamelyiket egyszerűen nem tudjuk az erre megfelelő időintervallumokban elvégezni, akkor kiakasztunk egy cetlit, mint ez is, melyen drága lakótársaink figyelmét felhívjuk a veszélyre.

Köszönöm megértésüket – egy lakó.

Budapest, 2010. március 06.

Mindezt elmondom mért volt bátorságom, de előtte elmondanám azt is, hogy én vagyok a világ legtoleránsabb szomszédja. Magamban persze káromkodok, de megértem ha valaki reggel nyolckor porszívózik (minek alszom hétköznap kilencig, jogos); megértem ha a szomszéd gyereke bömböl (és hogy az anyja mondja neki hogy fussatok, gyerekek, fussatok); megértem hogy a másik szomszéd tapsikol folyamatosan és ezt hallgatom, hadd tapsikoljon és megértek én mindent. Azt viszont nem, hogy szombat este tízkor megy a mosógép, péntek este meg akkora tivornya volt egy emelettel feljebb, hogy három és hét óra között ha ötször nem riadtam fel, akkor egyszer sem. És persze oké, hogy házibuli, de lehetne jelezni, meg talán lehetne azért direkt nem üvölteni hangosan a körfolyosós ház udvarán hajnal négykor, hogy ne menjek ki egy szál lógó nemi szervvel kurvaanyázni.

A liftből persze másnap leszedték, a kapun lévő változat viszont:

Kedves lakótársak! papíron filctollal vastagon EGYETÉRTEK felirat

Holnap kitapétázom a liftet, az lesz.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.