iMac 24″ tapasztalatok, szoftverek

Lassan harmadik hete nyúzom a »Döme névre hallgató« 24″-os 8.1-es iMac-modellt, gondoltam összeírnám a tapasztalataimat, illetve azokat a szoftvereket, amiket bátran ajánlok mindenkinek.

Asztal kicsiben

Rögtön az elején: lesz valószínűleg egy külön köröm még az Almáriummal (magyarországi Apple termékek márkaszervize), ugyanis gyanús, hogy haldoklik a vinyó a gépben. Taps, igen, van nekem egy ilyen számítógép-merevlemez ellenes aurám, a katonaság már érdeklődik irántam szupertitkos fegyverként, azt mondták csak annyit kéne csinálnom hogy Amerikában egy-két szerverteremben teszek két kört és mehetek is Big Mac-et zabálni. Király.

Mindemellett a legviccesebb dolog, hogy bár a vinyó miatt csúnyán meg tud halni néha a gép, így is tökéletesen működik, és azt vettem észre, hogy ha éppen belassul vagy nyűglődik, akkor nincsen kényszerem hogy lerúgjam az asztalról, és addig ugráljak rajta, ameddig nem mard belőle csak por. Tényleg, még csak csúnyán sem nézek rá. Ráadásul még így haldokló vinyóval is ezerszer kényelmesebb és használhatóbb a rendszer.

Ami a Windows-PC után fura

Itt minden máshogy van. A legviccesebb dolog, amire »netman egy hozzászólásban« hívta fel a figyelmemet: itt máshogy nevezik a billentyűket. Nem tűnik nagy dolognak, de ha félórája nyomkodja az ember a PC-n delete-nek nevezett billentyűt, és semmi nem történik, majd a PC-n backspace-nek nevezettre rögtön eltűnik a réteg Photoshopból, akkor már igenis számít, hogy itt a backspace-nek delete a neve. A Command (alma) gomb nyomkodását megszoktam, a billentyűkiosztást már teljesen magaménak érzem, CDColt billentyűpuskáját már csak nagyon ritkán nézem.

Ami kicsit zavaró, hogy NetBeansben például simán home gombra ugrik az elejére a szöveg, minden máshol viszont a Command-előre kombinációra. Firefoxnál ez Command-balra, szóval annyira nem egységes, de belefér, meg a laptopon egyébként is Fn-előre-hátra volt, tehát megszoktam már.

Ami a legjobb cucc, és egyszerűen imádom, az a Spaces és az Exposé. Előbbi virtuális asztalokat enged használni, semmi extra, pusztán annyi hogy van hat darab asztalom (összesen azt hiszem 9 lehet), melyeken nem is asztal, hanem a képernyőn megjelenő alkalmazások láthatók. Az elsőn például a Firefox van mindig nyitva, a másodikon a Twitter, a GTalk, a Skype, a torrentkliens, harmadikon a NetBeans és egy másik Firefox-ablak, adott esetben Chrome is, azalatt az iTunes vagy a VLC-lejátszó, mellette balra mindig a Finder és így tovább. Az alt-tab itt értelmét veszti, a minimalizálás szintén. Leviszem az egeret a képernyő bal alsó sarkába (változtatható!), kattintok egy másik felületre és ott van minden. Imádnivaló. Az Exposé pedig olyan apróságokat tud csinálni, hogy például egy adott alkalmazás ablakait lássam csak, az összes alkalmazás összes ablakát lássam, csak az asztalt lássam és így tovább. Lovely!

Ami idegesít

Kezdeném a legelején: iPhone. Gondolná a paraszt, hogy vesz egy olyan gépet aminek szintén van egy harapott alma a hátán, és akkor majd tökéletesen fog működni a két almás cucc. Ja, ez igaz is, viszont. Bedugod a telefont, csipog hogy van egy Koppány nevű 16 GB-os iPhone, mit csináljunk vele, hát szinkelném mondjuk. Oké, kiírja hogy ezt már sajni egy másik gépen te berhelted, úgyhogy. Csakhogy másnak ne legyen adatvesztesége, leírom a lépéseket.

  • iPhone feldug, iTunes elindít. Menü, Transfer purchases, oké.
  • Ha sikerült átmásolni a gépre az iTunes Libraryt, teljes egészében, akkor nyomhatjuk a szinkronizálásnál hogy a zenéket is vegye át. Ekkor nem kell megijedni (de káromkodni kötelező): az iPhone-ról töröl mindent, és felülírja a gépen lévőkkel. Célszerű ezért meggyőződni hogy rendben van-e a gépen lévő Library.
  • Előző lépéshez én a következőt használtam: Senuti. Feldugod az iPhone-t (a gépre mármint) és mindenféle iTunes abrakadabra nélkül lekapja a zenéket, és belerakja az iTunes Library-be. Tíz perc alatt felmásolt 893 számot, és ugyanúgy ott voltak. Köszi.

Persze aki iTunes-ban vásárolt számokat, annak elegendő akár újra letöltenie, nem vészes, de értitek.

Meg aztán vannak ilyen apróságok, hogy: ha bekapcsolod a gépet (ezt eddig háromszor tettem meg, egyébként sleep módban van; itt jegyezném meg hogy a kikapcsolás nem is egészséges, mert minden éjszaka egy megadott időben fut le az OS X karbantartó eljárása, naponta, szombatonként és havonta, ha ekkor ki van kapcsolva a gép, elmarad a dolog, ami tud okozni hosszú távon galibát) akkor egy kis akkord megszólal. Ezzel alapjáraton az a baj, hogy hajnal háromkor egyedül a nappaliban nem egészséges a szívműködésnek egy roppant hangos tada.wav és eddig ezt nem találtam meg, hol lehetne kikapcsolni. Oké, túléljük.

Az idegesítő dolgokról ennyit.

Konklúzió

Az Apple iMac típusjelzésű csodagépe is CSAK EGY SZÁMÍTÓGÉP. Ezt így nagybetűkkel. Ugyanúgy lefagy, ugyanúgy belassul, ugyanúgy kurvaanyázik az ember mikor homokóra van, annyi különbséggel hogy itt egy strandlabda (bár szerintem nyalóka inkább, vagy ilyen vidámparki pörgettyű) látványa hergelni a felhasználót. Azoknak akik Apple-váltásra terveznek: nem fogok én áradozni, mert mindenki el tudja dönteni, milyen gép kell. Az viszont tény, hogy sokkal kényelmesebb, gyorsabb, hatékonyabb és élvezetesebb a géphasználat, mióta az iMac előtt ülök egészségtelen mennyiséget. Ráadásul az asztalon is szépen mutat, a kijelzője gyönyörű és így tovább. Nem kell elhinni, hogy ezek a gépek az űrből jöttek, mert ugyanúgy vannak idegesítő hülyeségeik, mint a legtöbb számítógépnek, azonban egy sokkal kényelmesebb, biztonságosabb és megbízhatóbb rendszert kap az ember.

Szoftverek

Talán első körben jobb lett volna ebből két külön bejegyzést írni, de mindegy.

Torrentezésre

Mert az ingyenes linux disztrókat Macintosh gépen is le kell tölteni, erre a legjobb megoldás a µTorrent, mely létezik Macre is, bár egy sokkal butább verziója, például nem lehet benne olyat mondani, hogy letöltés után kapcsolja ki a gépet vagy menjen el szlípmódba. Ha azonban időzítve szeretnénk leállítani a gépet, akkor arra a Mac Shutdown X nevű szintén ingyenes alkalmazás lesz a barátunk.

Twitter

Röviden: Tweetie for Mac. Az ingyenes verzióban vannak reklámok, persze ez ízlésesen, két tweet közé beszúrva, és ráadásul már két tökjó alkalmazást találtam a reklámok között, szóval igényes. A legjobb twitter-kliens amit valaha láttam, kényelmes, gyors, elegáns.

Growl

A Growl lényege, hogy a Windows XP-ben leginkább buborékoknak megfelelő értesítési ablakokat tud kezelni, persze többféle skinnel, melyek letölthetők. Ha a Growlt feltelepítettük, utána azok az alkalmazások, melyek támogatják (»Dropox«, Skype stb.), ennek az ablakait jelenítik meg. Ez most egy értelmes mondat lett, de na.

Growl

MenuMeters

Egyszerű, ám annál praktikusabb, a mindig látható felső menüsorba beépülő állapotjelzők kezeléséért felelős kis alkalmazás. Be lehet állítani hogy mutassa a vinyó mozgást, a hálózati forgalmat, a processzor és a memória terhelését, ezekre kattintva a leglényegesebb alkalmazásokat érhetjük el (Activity Monitor, Console és így tovább). Kényelmes, pici, hasznos, szeretem.

IRC

Shamalt ajánlására a Colloquy nevű IRC-alkalmazást használom. Kellemes megjelenésű szintén, gyors, kényelmes és bár nem mIRC, de szerethető.

Tömörítés, kicsomagolás, FTP, fájlkezelés

Tömörítésre, kicsomagolásra a Rucksack fizetős változatát használom, múltkor volt egy akció, aminek keretein belül egy twitter-üzenetért cserébe adtak egy végleges kulcsot, szóval eladtam a lelkem. (Apropó, erről például a Tweetie egyik hirdetéséből értesültem.)

FTP-zésre sokan a Transmit nevű appot ajánlják, az viszont véleményem szerint egy fos, így három betűvel. Ami viszont imádni való, és a Norton-Volkov-Windows-Total-* Commander újragondolt és Mac-barát változata, az a nem mellesleg magyar fejlesztésű, négyezer forint körüli összegért megvásárolható Forklift. Imádom, az egyik legjobb alkalmazás.

Rendszerbuherátorkodás

Egy szó mint száz: Onyx. Amit lehet buherálni OS X-en, azt ez a program tudja buherálni.

Fejlesztés

FTP-zésre, projekt- és verziókezelésre, szerkesztésre meg gyakorlatilag mindenre, amiben egy sor kódot kell írni én a NetBeanst használom. A Java miatt ismerkedtem meg vele még a suliban, és azonnal beleszerettem, roppant kényelmes, nyílt forráskódú, naprakész, platformfüggetlen eszköz, minden fejlesztő álma. Tudom én hogy Macen Coda, de például kifejezetten jó, hogy Dropboxba (is) feltöltöm-mentem a projektet, és azt ha letöltöm egy Windows vagy egy Linux oprendszerű gépen, akkor ugyanúgy mindent látok, színekkel, megjegyzésekkel és így tovább. Fejlesztőeszköz = NetBeans.

Az embernek ha nem csak munka miatt, de ötvenmillió felé jár a feje, akkor kiváló eszköz lehet az iPhone-ra is elérhető Things nevű projekt- és feladatkezelő szoftver. Imádnivaló, szép, gyors, kényelmes és tényleg segíti a munkát, továbbá a piros buborék, benne egy számmal a dokkon elég jó inspiráló erő, hogy dolgozzon az ember.

Videónézés

VLC.

Apple szoftverek

Az iLife-ot kifejezetten szeretem, abból leginkább az iPhotót használom, ebbe importálom be folyamatosan a nem-fotózásos képeket, vagyis azokat, amiken például családi események, macskák ezerrel, házi pornóképek és hasonlók láthatók. Eddig volt egy könyvtár, hogy pic, azon belül az események, emberek, macskák stb. Most úgy néz ki, hogy van egy iPhoto Library (amit mellesleg a fájlkezelő bárhol elér, tehát például a libraryból teljes erővel tudok keresni és feltölteni Firefoxban), amiben vannak események, albumok, címkék. Lovely! Ami bosszantó, hogy bár az iPhone-nal ez tud a legjoban kommunikálni, mégsem tudom megmondani, hogy mondjuk album- és eseményfüggetlenül azok a képek legyenek a telefonon, amik megkapják az iPhone címkét. Sebaj.

Naptárra az iCalt használom, egy kattintás volt a Google Calendarral öszehangolni, így ha beírok bárhová egy eseményt, azt a telefonon, a gépen és a neten szintén láthatom. Lovely!

Csevegésre (Google szigorúan, MSN-t már nem használok, csak GTalkot és Skype-ot) az iChat beépített alkalmazást használom, és kitt kell elmondanom hogy feneket csináltam a számból, ugyanis mindig mondtam, hogy az iPhone-on SMS-nézetben ismerős buborékos megoldás ott kiváló, de csevegésre szerintem alkalmatlan. Tévedtem, egyszerű, áttekinthető, szép.


Végezetül annyit mondanék, hogy én 100%-ban örülök a váltásnak. Imádom ezt a gépet, imádom a benne rejlő lehetőségeket, imádom a hozzá letölthető-megvásárolható kiváló szoftvereket és így tovább. Megérte minden egyes ráköltött forint, még így is, hogy lesz egy plusz köröm az LVL99 HDD aurámnak köszönhetően.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.