1995-ben, tizenöt éve, a Pixar Animation Studios egy akkoriban egyedien új dologgal állt elő: az eddig kézzel rajzolt meséket az akkor csúnyán háromdésnek
nevezett technológiával váltva bemutatták első egész estét betöltő filmjüket, a Toy Story-t, mely nem mellesleg az első végig számítógépes grafikával készült film. Hihetetlen siker övezte, de azt hiszem erről nem igazán kell külön sorokat írni.
Azóta eltelt 15 év, a mozikban most már akár igazi háromdében
lehet megnézni a Toy Story harmadik, befejező(?) részét.
Hihetetlenül aranyos, sokszor könnypotyogtatóan vicces mese. Tudom, animációs film, de ha valaki nekem azt mondja, hogy ez nem mese, annak azt mondom hogy nincsenek érzelmei.
Ami legeslegjobban tetszett, hogy huszonkét éves fejjel végig lekötött az egész, ahogyan a körülöttünk lévő nálam legalább tíz évvel idősebb szülőket szintén, a gyerekek meg tátott szájjal bámultak, egyszer nem lehetett beszédet hallani.
És tudjátok mi a durva? Ez már tényleg nem csak egyszerű gyerekmese. Inkább egy film, amit valódi kamerák helyett animációs szoftverekkel készítettek el. Egy-két jelenet már-már tényleg ijesztő volt és sikerült rengeteg, mindenkit érintő gondolatot úgy belecsempészni a jelenetekbe, hogy a kisgyerekeknek nem lett érthetetlen, de az idősebbek sem gondolták hogy bugyuta, semmitmondó mozit néznek.
A Pixar tudja, hogyan lehet szórakoztatni. Szép grafikával és izgalmas, fordulatos, megkockáztatom elgondolkodtató történettel. És ami a kulcs: korosztályfüggetlenül. Így kell ezt csinálni.
| Eredeti cím: | |
| Műfaj: | animációs |
| Időtartam: | 103 perc |
| Megjelenés éve: | 2010 |
Értékelés: 5 pont
