Gyerekkoromban (értsd, hogy olyan igazi tökmagforma voltam, még talán hatéves sem igazán), volt szüleimnek egy házaspár ismerősük, akik jártak Ausztriába és egyéb országokba, hazahoztak egy tonnányi olyan élelmiszert és édességet, melyet itthon nem lehetett beszerezni, aztán járták a várost és megrendelésre árulták. Rengeteg édesség is volt náluk, az egyik, mely meghatározta a gyerekkoromat (szinte mindig volt a hűtőszekrényben) egy jégkrém volt. Eperízű bevonat, vaníliás jégkrém, és az extra, hogy a pálcikája egy rágógumi volt (mint a cigirágó), így tényleg száz százalékosan meg lehetett enni. Ha még a csomagolása is ehető papír lett volna, akkor!
Aztán elköltöztünk, a házaspár már nem foglalkozott a dologgal, hiszen idővel egyre több minden bejött, ezt a jégkrémet viszont sosem láttam. Egészen valamelyik nap estig, mikor jöttünk hazafelé a Szigetről, és isteni jelként ott volt a Nestlés hűtőben A Jégkrém:
Komolyan, ugyanolyan íze volt, és mikor belekóstoltam megrohamoztak az emlékek. Kellemes volt.
Az Oktogonnál lévő Belvárosi Szupermarketben (ex-Rothschild) lehet kapni, ha esetleg érdekel valakit.
