KIKO Makeup Milano

Egy a szokásostól teljesen eltérő posztot szeretnék most írni. Egészséges férfiember létemre gőzöm sincsen milyen sminkmárkák vannak, melyek jók és ilyesmi. Persze bőven tudok hová fordulni tanácsért ha mondjuk ajándékot veszek, illetve bőven meg tudom ítélni hogy valaki tud-e sminkelni vagy sem, tehát ilyen tekintetben nincs baj. Sőt még tudnék pár márkát is mondani, de hogy melyik jó, hát nem tudom. Azonban ha az ember az asszonyi karhatalommal jár-kel a szebbnél szebb üzletekben, akkor akaratlanul is felszed némi tudást. Én a következőt szedtem fel: három gramm mennyiségű port akciósan eladunk több ezer forintért, megdobogtatva a hölgyek szívét, úgy másfél hétig, mikor ismét kialakul az igény az újabb porok, kenőanyagok és hasonlók beszerzésére. Mint egy BMW, csak itt nincs százezer kilométer két kenőanyag-csere között.

Olaszországban gondoltam nézzük meg a KIKO üzletét. Ingrid nem igazán akart bemenni, mondván valami milánói olasz akármi biztosan úgy néz ki, hogy egy szakadt nejlonba csomagolt használt körömlakk-lemosó párna fele kerül majd negyvenhat euróba, de aztán mégis benéztünk, az emberi karhatalom ráhatásának köszönhető.

Az üzletben a következőre lettem figyelmes: én mint olyan idióta, aki szereti megnézni az üzletek belső kialakítását, ráadásul még némi OCD-vel is küzd, megtoldva egy kis egészséges autizmussal, szóval egy ilyen embernek ez a hely egy orgazmus, még ha vásárolni nem is tud semmit. Minden szép rendben, sorszámmal ellátva, logikus sorrendben tárolva, igényesen csomagolva és gondosan elkülönítve. Látszik, hogy odafigyelnek az ilyenekre, jó pont. Bent nem üvölt a zene, nem ég ki a szemed fél óra múlva, nem mászik rád az eladó, de kulturáltan (angolul, ami az olaszoknál extra pluszpont) segít, ha kell, de ezt úgy értsük, hogy mosolyogva kisminkel ingyen, gyakorlatilag (ez történt az előttünk vásárlóval éppen).

Aztán emellett ott vannak a termékek. Ingrid vett három, állítása szerint nagyon jó minőségű szájfényt, két szemfestéket, egy szemceruzát és egy pirosítót. Ezekért összesen hagytunk ott negyven darab európai fizetőeszközt, bankkártyás terminál segítségével. Persze tizenegyezer forint húzós ilyenekre, de ezek több hónapig elegendők, ráadásul itthon a nagyobb márkáknál fele ennyit tudtunk volna venni ugyanekkora összegből.

Van egyébként néhány férfiaknak való termékük is, borotválkozás utáni arcbőrápoló és hasonlók.

Szóval kedves hölgy olvasóim, illetve kedves hölgyismerőssel vagy rokonnal vagy szívhez közel álló személlyel rendelkező úr olvasóim: a KIKO termékeit a mefiblog szerkesztősége bátran ajánlja!

Az egyetlen probléma, hogy csak Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és természetesen Olaszországban vannak üzletek. Neten lehet vásárolni, de hogy ide szállítanak-e, azt nem tudom.