A Margit hídnál (budai hídfő) van egy Match. Szerintem a világ legigénytelenebb üzlete, akárhányszor megyek, mindig felhúzom (persze nem komolyan) magam valami idiótaságon. Múltkor például egy hatalmas kupacban álltak kartonok két sor között, meg kellett kerülni a fél üzletet hogy tovább lehessen menni. Vagy például nem rakják ki a friss árut. Vagy például a salátabár mindig le van élve, ha reggel mész, ha délben. És ilyenek. Sőt, ráadásul irreálisan drága, de erre még legyint az ember, hiszen nem a bevásárlós üzlet ez, hanem a munkából kiszaladós. Ezt a koncepciót viszont szintén bukja, mert sosem sikerült még tíz percnél kevesebbet sorba állni.
Mivel hajtás van az irodában, ma csak egy »szendvicset«, salátát és valami édességet akartam ebédelni. Sétálunk ki egy kedves kollégámmal, erre a 12.00-tól zárva, leltár miatt felirat fogad minket. Arcom:
Aztán tovább sétáltunk, és végül egy kis CBA-ba ugrottunk be.
Emlékszem, gyerekkoromban a közértekben teljesen elfogadott volt, hogy a csemegepultos néni olyan szendvicset rak neked össze pár forintért, sajttal, vajjal és felvágottal, amilyet nem szégyellsz. Aztán erről a közértek leszoktak, múltkor valahol kérdeztem, hogy megoldható-e, úgy néztek rám, mintha azt kértem volna hogy legyen kedves egy rúd párizsival maszturbálni, majd ezt szeletelje fel szívecske-alakúra és egye meg. De tényleg.
Itt is bátorkodtam megkérdezni, a hölgy pedig mosolyogva mondta, hogy hogyne lehetne, bár az ÁNTSZ nem engedi, de hozzáállás kérdése. 447 forintért kaptam három zsömlét, olasz sonkásat, Pick borjúpárizsisat és valamilyen turistásat, négy szelet hús volt mindegyikben és egy szelet sajt.
Szóval éljenek a kisközértek, és a kedves csemegepultos nénik.
