20y írt egy posztot, amiben azt kérdezi, hogy , és igazából minden betűjével egyetértek.
Én egy albérletben lakni szeretnék, ahová vihetem a saját életemet, a saját emlékeimet, a saját bútoraimat, amin csak az én cuccaim vannak, a saját ágyamat, amiben én és jobbára azok fekszenek, akiket én is szeretnék, szóval ilyenek.
Albérletkeresésben a legundorítóbb dolog, amikor nincsen ötvenmillió kép, nem írnak árat, minimm vagy maximum időhöz kötik a beköltözést, ezeréves szar használhatatlan bútorok vannak, és ezt persze extraként elkönyveltetve kifizettetik veled, de azért a konyhában rohad minden. A kedvencem még, amit nagyon sokan mesélnek, hogy a főbérlő (tulajdonos, akármi) random időközönként megjelenik ellenőrzésre. Hát.
Érthető természetesen minden indok, de gáz, hogy itthon a lakásbérlési kultúra még mindig mennyire kiforratlan, ami szintén érthető, mert itthon inkább a saját lakás dívik, nem a más szarába beköltözés
, pedig a más szara lehet hogy nem is annyira rossz.
Nekem hozzáteszem rendkívül nagy szerencsém van: kedves, értelmes tulajdonos, mindkettőnknek kedvező bérleti szerződés, megfelelő ár, jó fekvésű, szép állapotban lévő lakás és még sorolhatnám.
Kicsit mondjuk tartok is tőle, hogy ha valami okból kifolyólag más lakást kell majd keresnem akkor bajban leszek. (A saját lakás pedig még mindig távoli.)
Ja igen, a másik roppant idegesítő dolog: a hasznaltauto.hu oldalon SMS küldésével(!) nagyíthatod ki a hirdetés képeit. Vicc.
