Emlékszem Londonban az egyik legszimpatikusabb dolog az volt, hogy majdnem minden, viszonylag nagyobb üzletben lehetett önkiszolgáló kasszánál fizetni.
Kint a dolog emlékeim szerint egyszerűen működött: letisztult érintőképernyős felület, egy hatalmas vonalkódolvasó vagy egyszerűen kezelhető árukereső a nem vonalkódos termékekhez. Lecsipogod, majd ráteszed a csomagoló részre, amelyen egy kamera figyeli, hogy ott van-e a termék, illetve súlyt is néznek, a kamera az apróbb termékek miatt lehet. A végén az ember lehúzza a kártyát vagy beadagolja a bankjegyet, aztán vidámság van. Valami drogériában és egy nagyobb áruházban fizettünk így, pikk-pakk megvolt és nem kellett bámulni az unott pénztárost, ráadásul gyorsabb is a dolog.
Ma voltunk az Aréna Teszkóban, és azt figyeltem, hogy a nemrég nyitott önkiszolgáló kasszánál egy csaj rohangál eszeveszettül és mindenkinek csinálja az önkiszolgáló részt. Nem is igazán értetem, amíg oda nem mentünk.
Egyrészt bedobtunk pár néhány grammos apróságot, a gép folyamatosan csipogott, hogy tegyük az árut oda vagy szóljunk a munkatársnak, aki aztán jött, és kártyával benyomta hogy OTT VAN, GECÉ. A pluszpoén, hogy mi sajnos élünk azzal a rossz szokással, hogy a félliteres üdítőbe belekortyolunk míg mászkálunk az áruházban, persze a végén ettől függetlenül kifizetjük. Ez történt most is, mondanom sem kell, hogy a gép csipogott, a segítő munkatárs meg flegmán odanyögte, hogy most az egyszer elnézi. Köszönjük, ó, kedvességedet.
A legviccesebb a fizetés volt. Bankkártyás gombot megnyomom, megjelenik a szöveg a kijelzőn, hogy nyomjam meg a piros gombot a kártyás fizetés megkezdéséhez, és kövessem a terminálon látható utasításokat. Megnyomom a piros gombot, és Macskafogó-effektus: kilép a fizetés ablakból, hogy szóljak a munkatársnak. Nem is kell piros gomb, egyszerűen le kell húzni a kártyát aztán szevasz.
Egy szó mint száz: ha majd csiszolnak rajta, itthon is jó dolog lesz ez, de egyelőre nem a legtutibb. Vagy csak tényleg mi voltunk bénák, ki tudja.
