A mostani hétvégét Balatonlellén Tomi barátoméknál egy remek, a szocreál korszak hangulatát idéző társasüdülő kis kecójában töltöttük. Balatonlelle az egyik kedvenc helyem a déli parton, Siófok és Szabadi-Sóstó után. Tudom, hogy manapság ciki a Balatonon nyaralni, hiszen Horvátországban már majdnem ugyanennyiért lehet nyaralni, meg ilyesmi, de én ettől függetlenül imádom. Plusz, fillérekért érezheti jól magát az ember fia, vagy nem tudom, de az én világképemben (pedig elég pajeszos ez a világkép) négyszáz forint egy jóféle retró hamburgerért, vagy 150 forint egy ötdekás gombócnyi (avagy debreceni barátaink által csak gömbnyi) fagylaltért egyáltalán nem sok. De persze nyaralás közben nem annyira nézzük ezt.
Hovatovább a víz roppant kellemes volt (19 ˚C), a mellbimbóinkkal nem hogy gyémántot, hanem a holdat ketté lehetett volna vágni, de ettől függetlenül azért vicces volt. (Különösen a bevitt cseresznyés fűtőanyag, höhö.)
Illetve, ittunk végre fényt (nagyon régóta akartam megkóstolni, sosem jött össze), vicces ital, de azért annyira nem kell tőle elájulni, mint amennyire éneklik és mondják.
Jövő héten a Velencei-tó irányába vesszük az irányt, reméljük picit melegebb idő vár reánk, holnap pedig gőzerővel folytatjuk a munkát.
Házilag készíteni az az igazi, egyszer meglehet csinálni mindenkinek.
Annak sokkal jobb még az íze is :)