Kedves netman küldött nekem meghívót, így ki tudtam próbálni a Google új és forradalmi szolgáltatását, a Music Beta-t, amelynek lényege, hogy a felhőbe tölthetjük zenéinket, majd azokat bárhol hallgatjuk szerte a nagyvilágban.
Hát egy bocskoros lófület. Amennyire emlékszem a Google-ra nem volt jellemző eddig a csakinnen-csakonnan elérhetőzés, de most ők is beálltak a sorba. Valahol persze a szerzői jogok miatt megértem, de ilyenkor megint csak azt érzem, hogy nyomorult balkáni országban élünk. És nem azért mert a nagy ámériká illata nem csapja meg az orrunkat, hanem mert itt ülünk a csili-vili képernyőink előtt, 2011 közepén, amikor elvileg az információs szupersztráda a fénykorát éli és egyéb bikaürülék, aztán az ember meg folyamatosan azt látja, hogy tőle nyugatra (de sokszor keletre is) sokkal több lehetőség, még ha csak ilyen hülyeségeket is nézünk. Mi meg kapjuk az arcunkba, hogy ez a tartalom nem elérhető a te országodban. Hát mi ez, kommunizmus?
Az extra poén, hogy GMail-re kaptam a meghívót, és miután kiírta a Google Music, hogy nem az USA-ban vagyok, a GMailből nyomtalanul eltűnt a meghívó. Én magasról teszek az üldözési mániás Google-ellenzőkre, de azért ez már idegesítő.
