Ma reggel a szokásosnál kicsit nehezebben ébredtem, de ezt betudtam a reggeli hidegnek (ilyenkor az ember nehezebben mászik ki a takaró alól, pláne ha három is van rajta), na de lényeg a lényeg, elvánszorogtam szépen a Ferenciek teréig, ahol felszálltam egy buszra, amely a tábla jelzése szerint 178-as volt, és egészen a Naphegy térig közlekedett.
Vígan olvasgattam könyvemet (a legújabb Dextert olvasom, egyébként, nagyon jó olvasmány), miközben kinéztem az ablakon, és konstatáltam hogy milyen szép a Szabadság híd ezen a reggelen. Olvastam tovább mikor, képzeljétek, amikor ó, bázmeg, hát ez a busz nem is erre jár, ki tette azt, amit tett, és mit tett, és mind meghalunk. Szóval valójában egy 173-as busz volt (a hármas és a nyolcas nagyon hasonló), a belső digitális kijelző már erről tanúskodott. A következő megállónál, ami persze jóval messzebb volt, mint amit az ember megengedhet magának, ha amúgy is késésben van, szóval jeleztem a drága buszvezető úrnak, aki röhögött egy jót a dolgon.
Azon, hogy utána a 49-es vilire fel sem fértem, annyian voltak, már nem is mérgelődtem.
Szóval ilyenek.
