Person of Interest

Mostanában nem sok időm van sorozatok nézésére (általában tömbösítve végzem e nemes tevékenységet, amikor épp találok szabad ablakot, amit tudok erre fordítani), ennélfogva az ideiek közül kicsit kevesebb újat kezdtem el, habár a lista nagy. Hozzáteszem, kicsit szomorú is, hogy idén nagyon sok jó sorozat fog végleg leköszönni, gyakorlatilag az összes olyan, amelyeket még akkor kezdtem el nézni, mikor az egész sorozatmánia bekattant nálam.

Na de, Person of Interest.

Person of Interest

Alapsztori: főszereplő tudósunk megépít egy olyan szuperszámítógépet, amelynek feladata, hogy – mi más, mint – szeptember 11-e után minden gyanús dologra figyeljen. Térfigyelő kamarák, mikrofonok, mobiltelefonok, internetek, minden. Azonban a gép annyira jól dolgozik, hogy nem csupán a terrortámadásokat, hanem egyéb bűncselekményeket (gyilkosságok, rablások stb.) is kiszúr. Harold Finch, aki a tudós, azonban nem igazán tud nyugodtan aludni ezzel a ténnyel, így beépít egy kiskaput, amely a valamilyen módon kapcsolódó személyek biztosítási számát tárolja rövid időre. Finch ezentúl összeszed egy volt CIA-s arcot, John Reese-t (akinek nem rokona Kyle Reese). Megvan az okos, megvan a kemény; ehhez jön még egy korrupt, mindig idegeskedő arcú rendőr és természetesen egy az egészet sejtő, a háttérben valamit érző rendőrnő is. Voilà. Az már csak teljesen mellékes, hogy a szórakozásért maga J.J. Abrams felel.

Az első hat rész alapján nagyon király anyag, már most látszik, hogy az egész nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik a pilotban. Minden részben kellő arányban jön az akció és a nagy szál össze-vissza tekerése is.

Eddig tuti zöld lámpa, a folytatást pedig kíváncsian várjuk.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.