Django elszabadul

Lacival arról beszélgettünk múltkor, hogy Tarantino legjobb alkotása mindenképpen a »Becstelen brigantyk«, ezt én persze csak a minimális filmművészeti tudásomra alapozva mondom, de a Tudja, Utivich, azt hiszem, ez lett a mesterművem! szinte mintha az ő maga üzenete lenne – amellett, hogy a legismertebb és talán legszeretettebb műve a »Ponyvaregény«, ugye. Arról is beszéltünk, hogy ettől függetlenül nem igazán tud kitörni abból a stílusból, amit kvázi ő maga teremtett; ebben viszont zseniális.

A Django, habár – még mindig ezen a mozgóképes mezsgyén mozogva – szerintem nem jobb alkotás a Bringatyknál, mégis hozza azt a szintet, amit elvárunk tőle. Nekem ez volt az első olyan Tarantino-film, ahol egészen a háromnegyedéig szinte csak néha-néha éreztem, hogy ő az író vagy a rendező, de ezt a lehető legnagyobb mértékben inkább előny, mintsem hátrány. A történet háromnegyedénél van egy mondat, sajnálom, túl nagy volt a kísértés, na pontosan annál a pontnál a rendező szinte beugrik a képbe, és rögtön érzi a néző, hogy igen, ez az ő munkája.

Külön tetszett, hogy a Ponyvaregény és a Kutyaszorítóban is úsznak a popkulturális utalásokban, itt viszont csak néhányat fedeztem fel, azok viszont például a Kill Billre vagy mondjuk pont a Bringatykra utaltak.

DiCaprio hatalmasat alakít, pedig a történetnek csak kis részében szerepel, de akkor végig viszi a jeleneteket, szinte mozdulni sem tudsz a székben, annyira. Nem is értem, korábban miért nem kedveltem őt, hihetetlenül szimpatikus az utóbbi szereplései alapján.

Christoph Waltz tökéletes választás volt, ismét hozta a formáját, és habár szinkronosan néztük, szinte tuti, hogy eredeti nyelven is meg fogom nézni, főként miatta. Szintén nagyszerű színész, amit ismét bebizonyít.

A zene szokás szerint tökéletesen időzített és választott számok formájában jelentkezik, mindig rengeteget tesz hozzá az összélményhez.

Habár a film nagyon durván hosszú (tényleg, 165 perc nálam már az extrém kategória, vannak olyanok, amiket már 100 percig nem tudok nézni), egyszer sem éreztem, a történet annyira jól felépített és kibontott, hogy nem is akarsz azzal foglalkozni, hogy hol tart éppen vagy mennyi van hátra.

Összességében tetszett, Tarantino ismét egy nagyon jól kidolgozott, most kivételesen eleje-közepe-vége történetű anyagot rakott össze, ami biztosan a rajongók egyik újabb kedvence lesz.