Samsung Galaxy SIII mini

Rendben, hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy céges telefonnak nagyjából féléve (március óta) használok egy a címben szereplő, kék színű kütyüt.

Samsung Galaxy SIII mini

Azért vártam ilyen sok időt e blogbejegyzés megírásával, mert nem akartam elsőre kijelenteni, hogy jó-rossz-jobb-rosszabb, így hat hónap távlatából viszont már bátrabban írom le a véleményemet.

Mindenekelőtt: fölösleges egy iPhone-nal (esetemben az iPhone 4S-sel) összehasonlítani, mert habár azok az táblázatok, amelyek csak a számok alapján teszik ezt, a Samsungot hozzák ki a jobb vételnek, valójában viszont egy fele annyiba kerülő árkategóriájú eszközről van szó, így kell tehát hozzáállni. Rögtön szemben is megyek saját magammal, és előrebocsátom: párszor mégis az iPhone 4S-sel fogom hasonlítani, azt használom ugyanis két éve, erős viszonyítási alapom tehát azzal van.

A váz kialakítása annak ellenére, hogy az egész test műanyag, meglepően masszív. Ejtettem már le néhányszor, illetve használom aktívabban, és még mindig ugyanolyan jól tartja magát, mint az első napon: nem kopik, nem röcög, nem nyekereg, emiatt tehát nagy pluszpont, de azt változatlanul nem értem, hogy egy Galaxy S4 például miért készül műanyagból. Elvileg a kijelzőt Gorilla üveg védi, ennek ellenére az első napon sikerült egy elég nagy karcolást összeszednem, nem tudom, hogyan, pedig az iPhone majdnem két év után kezdett el csak karistolódni, mindenféle tok nélkül, de nagyon aktív használattal. Emellett a fogása is nagyon patentos, ez a szappantartó forma kifejezetten kényelmes, szinte kívánja az ember, hogy foghassa.

A kijelző nagyon szép: erős a fénye, jól látható mindenféle szögből, a színei talán egy kicsit túl műanyagok, de a Super AMOLED kijelzőkkel általában ez a tapasztalatom.

A kamera technikai tulajdonságai jók, fényképezés közben viszont picit lomha, nehezen találja meg a fókuszt, és a digitális nagyítás nagyjából használhatatlan. Instagrammos selfie-k lövésére tökéletes, sötétben vagy gyorsabb reakciót igénylő jeleneteknél viszont nem lesz hű társa az embernek. (De hát arra ott a fényképező, blablabla.)

A Samsung-féle Android 4.1.2-es verziója pörög a gépen, ami egyébként kellemes csalódás, én Androidot komolyabban csak a nagyon korai korszakban nyomkodtam, és akkor az volt a véleményem, hogy kicsit jobban összerakott Windows Mobile 6, sok hibával, ez a verzió viszont egy kifejezetten jól használható és kényelmes mobil operációs rendszer. A nekem tetsző szolgáltatások: automatikus frissítés; elmulasztott események után rezdülés, ha felemelem a kütyüt; lock screen-re kirakható alkalmazások; telefonkönyvben automatikus hívás, ha a fülemhez rakom a telefont. Amit külön kiemelnék, az az értesítések rész, amit az Apple is próbált átvenni, de az egy kevésbé kényelmes, kevésbé működő koncepció, itt azonban a legjobb funkciók egyikének éreztem.

A működés úgy általában gyors, néha kicsit lomha, illetve azt vettem észre, hogy ha három-négy naponta nem indítom újra, akkor hajlamos arra, hogy rettenetesen belassuljon.

Mindamellett nekem a sok használat után az volt a tapasztalatom, hogy ha csak ez lenne a telefonom, nem lenne vele problémám, de az iOS rendszer működése úgy általában sokkal kényelmesebb és nagyobb élményt nyújt, ez persze felhasználónként változik, és nem tudnék konkrét pontokat felhozni, amiben megmutatkozik a jelenség, de kicsit mindig felüdülés egy Androidot használó okostelefon után iPhone-t fogni a kezembe, még ha csak egy 3GS-ről is van szó.

Egy szó mint száz, a Galaxy S3 mini egy jó választás, a nyolcvanezer forint körüli (független, két év garanciás) ára miatt külön bizalomgerjesztő lehet, és az árát 100%-ban megéri. Mostanában többeknek is ajánlottam, akik gyakorlatilag első okostelefonnak vették, és idáig mindenki elégedetten használja.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.