Kerékpárszaküzlet

Van itt egy hely, ahová járni szoktam, ha valamit berhelni kell a kerékpáromon. Tény, hogy nem vagyok egy nagy szerelő ember, egy FireWire kártyát még bekötöttem, sőt, anno a pedálomat is lecseréltem, de ha már ülést kell cserélni, szarvat és sárvédőt kell fölszerelni, akkor megéri a négyszáz forintnyi munkadíj, semhogy elrontok valamit.

Tekintsünk el attól, hogy a szaküzlet munkatársa bunkón végigmért engem, majd a kerékpárom, fölhúzta szemöldökét, és megkérdezte, hogy háttehonnan vagy valósi?, mert ez eddig oké. Az viszont, hogy morog, mikor megkérem, hogy ugyan szerelje már föl amit vásárolok, akkor már nyikorog a bicska a zsebemben. Jó, nem törődök vele, szép az idő, mehetek tekerni, s ez jó. Hozza vissza a cangát, sárvédő az ülésen – nem szerelte föl, ami ugye nem gond, mert egy sárvédőt föl tudok szerelni, csak ugye necces cipelni. Még ezt is lenyeltem. Mikor észrevettem, hogy kisebb a sárvédő, mint a váz, így a hozzá adott csavar nem éri át, na akkor gorombultam be. Tudom, én vagyok a hülye, hogy nem néztem meg, de mért nem közli velem, hogy te hülye, hát ez kicsi lesz? Kértem egy nagyobb csavart, eredménytelenül persze, mert nincs. Még szerencse, hogy Tigi barátomnál találtunk egy jó hosszú példányt.

Ezentúl inkább utazok 10-15 kilométert, hogy egy jobb üzletbe járjak.