Volán, te csodás!

Az ugye alap, hogy ha fölhívok egy busztársaságot, információra szomjazván, akkor nem olyan stílusban fogadnak, mint ha ők találták volna föl a spanyolviaszt, és szültek volna meg engem. Mert ugye fölhívtam a Volánbusz központi infomrációs irodáját, hogy az Eurolines nemzetközi jegypénztár ugyan mettől meddig tart nyitva, mert potyára mégse utazzak már föl. Asszonyka fölveszi, gorombán beleszól, hogy fórgálmi, tessék, én pedig udvariasan elmondom kérdésemet. Se szó, se beszéd öcsém, erre benyomja a zenét, én meg várjak. Több mint három perc után(!) fölveszi egy kicsit udvariasabb nő. Meg sem jegyzem mi történt, mondom a kérdést. A válasz majdnem hasonló: –Maradjon! – szól a telefonba, és újra hallom a zenét, levegőt sem mertem venni, hisz maradnom kell. Harmadikra már egyszerűen beleröhögtem a kagylóba, ezt figyeljétek:

– Szevasz tarcsad má kicsit a vonalat!
Várok…
–Na mondjad!
–Érdeklődni szeretnék, pamparamm…
–Ja, reggel héttől fél nyolcig, szombaton meg csak négyig.

Magyarország, Budapest, 2006, csókolom.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.