Vonatoztunk

Annyira jó érzés másodszor is összeszedni a takonykórt kevesebb mint három hét leforgása alatt, hogy azt inkább le se írom most ide.

Azt viszont igen, hogy tegnap vonatoztunk, csak a móka kedvéért, a Keleti Pályaudvartól egészen Kelenföldig. Igazából kellemesen csalódtam, mert általánosságban mindenki szidja a vasútközlekedést, és nem csak a sztrájk miatt, hanem mert piszkosak a szerelvények, kevés az ülőhely, az is kényelmetlen, sok a késés és így tovább. Nos, mi tegnap ezek közül egyet sem tapasztaltunk. Szépem megnyomorgattuk a hájtek jegykiadó gépet (teljesen logikus a kezelése egyébként), 125 magyar pénzér kiköpte a vonatjegyet, megkérdeztük, hogy most akkor melyik vonat is jó nekünk (a győri volt az, egyébként), fölszálltunk, és óramű pontossággal a kiírt időpontban elindultunk, majd nem sokkal (14 perccel pontosabban) később megérkeztünk. Így nézett ki a szerelvény belülről:

Persze nem azt mondom, hogy az összes vonat jó, de ezzel konkrétan nem volt probléma, sőt. Azzal viszont már több a gond, hogy itthon szerintem nem biztonságos vonattal közlekedni. A Salgótarján-Budapest távot is szívesen megtenném, de nem teszem, egyrészt mert a busz gyorsabb, másrészt mert tényleg nem biztonságos. Meg nem biztonságosak a gyönyörű aluljárók a pályaudvarok környékén (Kelenföld, Nyugati – ugye nem kell mesélni). És valahol annyira bosszantó, hogy ott vannak a szép pályaudvarok, van egy-két szép vonat is, de az utasok (én legalábbis) nem érzik magukat biztonságban. És ezen változtatni kellene.

Emlékszem mikor utaztunk Velencébe vonattal, mesélte a kalauz, hogy félúton felszállt néhány putris jegynélküli tróger az elsőosztályú kocsira(!), majd késsel fenyegették, hogy ha nem fizet, megölik. Mivel sok pénz nem volt nála, a fülkében található teákat, vízmelegítőt és párnákat vitték el. Természetesen ez sem mindennapos, de akkor is, egy biznisz klessz járaton, amin akár külföldiek is lehetnek, meg úgy egyébként sem szabadna ilyennek megtörténnie.