Barátok nélkül

Húha. Azért belegondolok ezt most mi válthatta ki..
hmm. visszatérek a kérdésre reggel.
Jó éjt Mefi:*

Nade ha valaki ugyanígy gondolkodik, és egyszer azt veszi észre, hogy igazából senkije nincs, akkor nem lehet, hogy mégis változtatni kell?

Ez azt is jelentheti, hogy egyszerűen korunk és társadalmunk szocializációs mechanizmusai egyszerűen képtelenek a túlzottan “ritka” személyiségmintákkal rendelkező emberek összeterelésére. Ezen az internet hatalmasat lendített (lásd a szocializálódó geekeket, akik mostanra már nem csak laborokban és egyéb kampuszok pincéiben találhatók meg, hanem … )

Meg azt is, hogy az illető egy faszfej. És persze azt is, hogy nem talált megfelelő passzív alanyokat, akikre ráerőltetheti a barátságát (persze akik valamilyen kicsavart módon akarják, hogy rájukerőltessék azt).

És mit ér a barátokkal, ha úgy fog élni, hogy igazából nem is magát adja?

Ennek szintúgy több értelmezése van számomra. Ha változtat, tehát önerőből változik, azaz más lesz, mint x idővel azelőtt, akkor miért ne adná igazából magát? Lévén önmaga, a saját belsője, jelleme, személyisége változott meg. Nyilván a képmutatás, nem sok jónak az okozója.

Más kérdés, hogy az ilyen önváltoztatásokat ki hogy éli meg. Például valaki dohányzik, és szeretne leszokni, sikerül neki, gondolom pozitív élmény és a közvetlen következményen kívül még egy extra önbizalombónuszt is elkönyvelhet az illető. Viszont ha valaki úgy illeszkedik be – lévén akkor is erről van szó, amikor valaki megváltozik, hogy társaságra tegyen szert, meg akkor is, ha elfogadják olyannak, amilyen – hogy mondjuk elkezd ő is lógni a suliból, lopni, stb.. akkor valószínűleg hosszabb távon a) teljesen lealacsonul az új barátaihoz, értelmileg, jellemileg, személyiségileg, és nem is igazán foglalkozik azzal, hogy megválzotott, hogy volt “előtte” vagy b) felfogja, hogy min ment keresztül, és .. y idő múlva valamilyen formában megoldást talál a konstans lelki nyomásra (lásd öngyilkosság, alkoholizmus, egyéb függőségek, mentális betegségek).

A legyünk őszinték mozgalom meg egy hatalmas utópiának tűnik. Úgy gondolom, hogy amíg emberi vonásaink vannak, mint a hirtelen indulatok és érzelmi változások, lesznek hibás döntéseink, lesz mit elhallgatni és ugyan még egy sor egyéb ok miatt is, de már ezek miatt is nehéz a totális őszinteség elérése.

Van nekem is olyan ismerősöm, akit valahogy az ismerősi köröm “megbélyegzett” és ő lett a fekete balfaszbárány. Aztán eltelt pár év (nyóc) és így szó-szó kinőttünk ebből. Tény, hogy a srác idegesítő volt, de változott, kevésbé idegesítő. Persze ki tudja, hogy mi történt/zajlott le benne, alkalmakkor, amikor szembesülhetett azzal, hogy ő a “kirekesztett”.

Social darwinism illetve social consiousness. Megragadni és tudatosan változtatni a társadalmi jelenségeket, humánusabb és jobb társadalmakért. Keméyn dió. Nagyon. Főleg, hogy már ennyire “kis” szinten is pofonegyszerű elszúrni. Magasabb szinten meg senkinek nincs komoly “beleszólása”.

Szumma-szummárum, ha mindenki szuperjófej lenne, nem lennének idegesítő arcok.

Sry az éjféli kommentspamért. Jah, és vegyél fel GMail chatben / gReaderben, vagy add meg a greader azonosítód (ha egyátalán használsz olyat), persze csak ha van kedved hozzá 😛

Hm… ez így este elég masszív volt, úgyhogy reggel kommentelek.

Igazad van, de ha önerőből változik, akkor nem szégyen, sőt. Rájött, hogy igazából milyen ember ő.

Viszont ami még megtörténhet, hogy rástartol az élet, és egy év alatt megjársz két kolit, egy albérletet. Ez nálam azt jelentette, hogy 2-3 hónap után váltottam másik 3 emberre. Aztán vissza kellett térnem Debrecenbe, és most a munkatársak közt találtam meg a barátokat. Persze barátnőm mindvégig fix maradt, tehát valaki mindig állt mögöttem. Mondhatjuk, hogy jó darabig azért mégis barátok nélkül maradtam.

És mondhatom, ritka rossz volt így este lefeküdni, de ez a helyzet megszokható. Csak lassan fel sem tűnik, hogy egyedül vagy.

kíváncsi vagyok kire gondoltál.

(…)

Iwiw-adatlapot!

IWIW-ADATLAPOT!

csak nem a Stefára gondolsz? 😛

[re=54445]Mefi[/re]: Már azt hittem 😀

Hát én járok egy közösségbe,akikkel jóba is vagyunk, de ott is volt 1ember aki nagyon idegesítő volt, pont olyan mint amit leírtál.És nagyon nem tudtuk, hogy mit kezdjünk vele, de csak ugy nem akartuk kitenni. Szóval igazából csak vártunk,aztán megszoktuk jobban amilyen, és akkor már ne m is tűnt olyan idegesítőnek. Azóta egy fokkal normálisabban is viselkedik.Szóval néha elég csak türelmesnek lenni 🙂