Kedves marketinges bácsik és nénik!

Ti ott, akik a hadd ne mondjam, vagyis írjam már le, hogy melyik nagy-nagy bécsi, Első pénzintézetnél dolgoztok!

Szóval ha egy másik nagy-nagy bank bácsikból és nénikből álló marketinges csapatja, jaj, TÍMJE bemutat egy reklámot – még ha átvett reklámról van is csupán szó – amiben egy buzgómócsing banki alkalmazott szerepel (nevezzük mondjuk Emesének), és a népnek ez tetszik, és bevonul a köztudatba, hovatovább mém lesz belőle, emlegetjük, utalgatunk rá, akkor mondhatjuk, hogy a reklám marketing szempontból sikeres, mert az emberek emlegetik Emesét, emlegetik a bankot ahol dolgozik és talán ezáltal a bank szerez néhány új ügyfelet. A munka elvégeztetett.

És ha a nálatok magasabban álló (ülő-fekvő-akármi) bácsik és nénik azt mondják, hogy nekünk is kell ilyen jó reklám, akkor ne azt csináljátok már, hogy fogtok néhány ismert magyar színészt, beöltöztetitek mondjuk Mátyás királynak vagy Mozartnak, majd összecsapott, erőltetett, nagyon-nagyon gáz és már-már vállalhatatlan szövegekkel és helyzetekkel fárasztjátok a népet. Mert ezzel nem csak felidegesítitek az embereket, elérve ezzel hogy fejüket lehajtsák, és homlokukat tenyerükkel finoman megérintsék (az internetes jelenség neve: facepalm). Persze marketing szempontból lehet hogy ez is jó, mert már rólatok beszél mindenki, vagy legalábbis én, de nekem mégis az előző megoldás tetszik jobban.

Szóval nem koppintani kellene a másikat, hanem letenni valami legalább olyan jó cuccot. Mert ez attól messze van. (Közhely-hely-hely.)