Gigor Attila első, 2008-as magyar nagyjátékfilmjéről van szó, melyet többszörösen díjaztak a 39. Magyar Filmszemlén és az általános kritika a magyar filmipar megváltójaként
emlegeti.
A történet az érdekes és egyben rendkívül egyszerű ember, Malkáv Tibort életét mutatja be, aki kellően kimeríti az antiszociális szó definícióját. Kórboncnokként dolgozik; családja, barátai nincsenek. Találkozgat egy nővel, de a kapcsolatuk ki is merül az esti mozizásban. Apját sosem ismerte, egyetlen hozzátartozója az éppen gerincvelőráktól haldokló édesanyja, akinek az életmentő műtétjét itthon nem vállalják, a külföldi beavatkozásra pedig nincsen pénz. Egy napon felkeresi egy különös, félszemű, magát Küklopsznak
nevező idegen, munkát ajánlva neki: tízmillió forintért meg kell ölnie egy számára ismeretlen férfit. Ez az összeg bőven fedezné anyja műtétjét, így elvállalja a munkát.
A bonyodalom ott kezdődik, amikor kiderül, hogy a valaki, akit eltesz láb alól, távolról sem egy idegen ember, akihez semmi köze nincsen. Ennél többet nem akarok írni, mert durván szpojleres lenne, ennyit viszont az előzetesekből is meg lehetett tudni.
– Este berúgunk?
– Ja. És utána molesztálhatnánk nőket is.
Szóval a főhősünk Malkáv, aki kopasz. Nagyjából ennyit tudunk meg róla, minden egyéb információt nekünk kell összeraknunk apró képekből és mondatfoszlányokból. Ez nálam abszolút pluszpont volt. Ráadásul másodszorra megnézve hihetetlen, hogy az egész képet össze lehet rakni, csak apró dolgok fel sem tűnnek mikor először nézi az ember. Eleinte viszont zavart Malkáv erőltetett beszédstílusa, melyen annyira látszott, hogy betanult szöveget mond. Betudtam ezt őt alakító Anger Zsolt hibájának, aztán később ahogy kibontakoztak a szálak, volt egy fordulópont, amikor a nyugodt és egyébként csendes Malkávból egy szigorú, határozott és hátborzongatóan sokat tudó, precíz és kimért nyomozó lesz, aki mindig a jó időben a jó kérdéseket teszi fel. Meg aztán egy magányos, antiszociális kórboncnoktól nem is várhatja az ember, hogy könnyedén beszéljen.
Az egyébként krimi kategóriába sorolható filmnek a végső löketet, a drámai hangulatot a zene és Malkáv látomásai adják. Ahogy bemutatnak például egy-egy áldozatot, akit másnap boncolni fog; vagy amikor levelet kap, és próbálják bemutatni mi játszódik le az agyában. Ezek miatt talán többen ráakasztanák az elvont vagy művészfilm jelzőt, pedig közel nem az, inkább csak bátor próbálkozás Gigor részéről, de úgy látszik a közönség nagyobbik része vevő volt erre. Én mindenesetre igen.
– Maga idegbeteg?
– Néha… rángatózik az arcom.
– Á, értem. Nekem egy időben kézremegésem volt. Attól van, mert elfojtja a dolgokat. Fessen! Vagy írjon blogot!
Meg aztán a remek történet ami végleg felteszi a pontot az i-re, és olyan hátborzongató összhatást kelt, hogy azt tényleg öröm nézni.
Mint mondtam, az elején nem annyira volt szimpatikus Anger Zsolt, a végére viszont ha moziban ülök, biztosan megtapsolom, mert nagyszerűen alakított. Tóth Ildikó pedig az egyik kedvenc magyar színészem, ebben ismét megbizonyosodtam.
Ami viszont nekem kicsit nem tetszett, az hogy elvileg Malkávnak nincsen túl sok pénze, mégis rendkívül drága zakóban rohangál, egyébként nem olcsónak tűnő és elég szépen berendezett lakásban lakik. Persze tudom hogy nem ezek alapján lehet valakire azt mondani hogy gazdag vagy sem, de mégis, egy lepukkant körfolyosós szoba-konyhát valahogy jobban el tudtam volna képzelni hozzá. Meg aztán, ha már magyar film, ne egy kamu TV18-at lássunk már, hanem minimum egy m1-et. Bár ez a film nem azért különleges, mert magyar, hanem mert film, abból is a jobbik fajta.
Mindenképpen érdemes félretenni (már ha van) a magyar filmekkel kapcsolatos sztereotípiákat, és megnézni ezt a darabot, mert tényleg jó lett. Azt nem mondom, hogy a magyar filmipar megváltója
, de abban biztos vagyok, hogy ezentúl mind Gigor Attila, mind pedig Anger Zsolt nevét figyelni fogom. És el tudnék még viselni néhány hasonló filmet. Persze aki röhögésre és akcióra vágyik, annak nem ajánlott, de akit nem zavar ha kicsit idegfeszítő egy film, annak ez mindenképpen tetszeni fog.
Műfaj: | dráma, krimi, thriller |
Időtartam: | 107 perc |
Megjelenés éve: | 2008 |
Főszereplők: | Anger Zsolt, Rezes Judit, Tóth Ildikó, Zágoni Zsolt, Kerekes Éva |
{{4csillag|(IMDb-n egyébként 8,2 pontot kapott a tízből.)}}
tufee
2009. június 09. — 20:20:05
A TV18 a mai kereskedelmi csatornák paródiája volt.
Mefi
2009. június 09. — 20:36:16
[re=60109]tufee[/re]: mondjuk ebben is van valami, erre látod nem is gondoltam. 🙂
mevrim
2009. június 09. — 20:41:49
Éppen tegnap néztem meg, nekem pont Malkáv karaktere miatt tetszett. Szeretem az ilyen karaktereket, mert már-már annyira antiszociális(ak), hogy a valóságban egyszerűen nem létezhet(nek).
kukac7
2009. június 10. — 00:03:51
nagyon jo film, en moziban neztem.
dvdn beszerzos es ujranezos termeszetesen.
RaszP.
2009. június 10. — 01:35:06
az alap karakterek egész jóak lennének, de egyrészt durván szarul vannak instruálva és másrészt nem érezni a motivációkat. mire gondolok.
pl. malkáv meg a nő kapcsolata. teljesen érthető lenne egy csúnyácska, kicsit szószátyár nő rajongása valaki iránt, aki végre meghallgatja, meg néha mutat valami kis gesztust (ez csak a sztori végén van so-so).
amúgy vártam a végére egy zombis befejezést, de erre még nem érett meg a magyar filmipar.
“Ahogy bemutatnak például egy-egy áldozatot, akit másnap boncolni fog; vagy amikor levelet kap, és próbálják bemutatni mi játszódik le az agyában.”
az áldozatok halála teljesen jó, de pl. a levélkapós jelenet nagyon elcsépelt tipikus művész- vagy/és elsőfilmes próbálkozás. messze van a bátor próbálkozástól, inkább ripacskodás, hogy ilyet is belevágok a filmbe. (najó a levél talán nem a legjobb jelenet ezt fikázni, de volt pár rész, ahol ez szerintem érezhető volt.)
közepétől viszont teljesen: jó.
Mefi
2009. június 10. — 09:18:52
[re=60116]mevrim[/re]: igen, és szegény kórboncnokokról mindig ilyesmi képet állítanak fel. 😀
[re=60119]kukac7[/re]: én moziban nem láttam sajnos, bár a következő filmszemlére igyekszem kijutni.
[re=60121]RaszP.[/re]: a levélkapós pont jó volt, amilyen fejet Malkáv vág, már amiatt megérte. Meg amikor látod a borítékot, amit nem sokkal korábban megvett. Az elcsépelt dologgal egyetértek, én is éreztem ezt egy-két jelenetnél, de a levelesnél pont nem.
Azzal viszont nem értek egyet hogy a nő motivációit nem érezni; egyrészt az ilyen antiszoc emberek mindig vonzóbb társaságnak bizonyulnak egyesek számára, mint a normális társaik, másrészt meg valószínű hogy a csaj mást nem tudott volna összeszedni, ahogy te is írtad.
Tényleg a közepétől jó, attól a bizonyos ponttól, amit írtam is, hogy nyomozó lesz.
Mao
2009. június 10. — 21:07:05
Pont ezen a héten néztem meg valamelyik este. Este?! Inkább hajnalban. Éjfél is elmúlt már 2 órával amikor elkezdtem nézni, azt ugye volt legalább 4 mire vége lett. Úgy feküdtem le aludni, hogy basszáj, 2 órát elpazaroltam az életemből, nem is volt ez olyan nagy film mint a Kaméleon pl, hamár ~mostani magyar filmekről beszélünk. Aztán másnap reggel átgondoltam, és szerintem tök jó volt. Igen, a rákos rész, a leveles rész.. voltak benne érdekes dolgok, de egyáltalán nem volt erőltetett szerintem, egynek jó volt az oda. Azért az az előadótermes jelenet az.. az.. az azért odatett szerintem.
Franyek
2009. június 10. — 21:50:54
[re=60125]Mefi[/re]: Játsszák még a mozik 😉 Persze ritkán, de a Hunniában, Művészben és az Európában el lehet kapni.
Mefi
2009. június 11. — 00:40:14
[re=60130]Mao[/re]: hű, nem is tudom melyik filmmel voltam így, hogy elsőre semmi nem volt, és másnap mikor felkeltem arra lettem figyelmes hogy azóta is a filmen agyalok.
[re=60131]Franyek[/re]: igen, pont ma láttam újságban, valszeg be fogok rá ülni. :))