Roxy étterem és kávézó

Siófokon, a víztorony mellett van egy hangulatos kis hely, a neve semmi extra: Roxy, még csak nem is vonzó. Árulkodó, hogy körülötte van még három másik is, amik talán jobban is néznek ki, mégis üresek egész este, míg a Roxy dugig. Kis terasz, ami ugyan a főútra néz, bent gyertyafény estébé.

Leülsz, a pincérhölgy odaugrik mosolyogva, üdvözöl, megkérdezi hogy csak innál vagy ennél is. Mikor kihozza, udvariasan teszi le, finoman felemeli előtted a kistányért, amin az evőeszközök vannak, jó étvágyat kíván. Közben kis idő elteltével udvariasan megkérdezi, hogy ízlik-e, és esetleg hozhat-e még italt.

Gasztronómia, meg minőségi védjegy, hirdeti a cégtábla. Gondoltam majd meglátjuk. Aztán az történt, hogy tényleg gasztronómiát kaptunk, bele az arcunkban. Marhapörkölt elegánsan tálalva, a gulyás természetesen kis bográcsban, hatalmas adagok, kreativitás és miegymás.

Írhatnék még ezer szót, de inkább csak annyit mondok: ha Siófokon jár valaki, és enni akar, a Roxyba menjen. Sőt, ha valaki enni akar, és nem bán egy kis utazást, akkor is. Az árakról annyit, hogy négy főre fizettünk borravalóval, és a szakácsokat egy korsó sörre meghívva 17 000 forintot, amiben volt két leves, egy előétel, két főétel, egy pizza, négy desszert, és fejenként egy liter üdítő.

Gasztronómia.

Mustáros flekkenhús, steakburgonyával, rajta az a növénynek tűnő hosszúkás valami szalonnarudacska, ropogós finom.

Ez féladag mákosguba vaníliasodóval.

{{5csillag|(Éttermet így kellene csinálni mindenhol.)}}