Oktogon akkor

Gigi mutatta az alábbi képet, amivel valószínűleg már mindenki találkozott egyébként:

Ha tehetném, kérnék egy időgépet, majd visszamennék oda, abba az időbe, mikor ez a kép készült és éldegélnék ott néhány évet. Lehet csalódás lenne, de én inkább mosolyogva és azzal a gondolattal fekszem le ma este, hogy egy vidám és mesebeli hely lehetett az Oktogon és környéke ebben az időben, a szikrázó napsütésben esernyővel sétáló hölgyekkel és a majdnem üres Andrássy úttal. És például megnézném a házat, ahol most lakom. És kirázna a hideg.

Szinte hallom is ahogyan valamilyen mókás régi zene duruzsol, én meg ott sétálok egy korabeli ruhában (zsebemben telefonnal).

Amit ezzel mondani akartam, hogy csodálatos dolgok vannak a világban, mi meg észre sem vesszük azokat.