Ruhavásárlás

Fiú létemre teljesen jól viselem, mikor barátnőm elrángat ruhát vásárolni, pedig valljuk be, nekünk fiúknak maximum addig jó az egész, míg látjuk a ruhát felvéve, az előtte és utána valamint alatta lévő hercehurcára senki sem vágyik.

Magamnak annyira nem szeretek ruhát vásárolni, éppen ezért nem hetente-havonta, hanem szezonok előtt szerzek be pár ruhadarabot. Ez viszont azzal jár, hogy nem öt percig tart a dolog.

A hezitálás oka általában sosem az, hogy jaj jól áll-e vagy jaj tetszik-e, hanem a stratégia.

Az én stratégiám a következő: egyrészt van a fejemben egy hozzávetőlegesen teljes kép arról, milyen ruhákat is szeretnék. Ezeket figyelembe véve megnézem a négy-öt kedvenc üzletemet (ezek általában a teljesség igénye nélkül C&A, H&M, Jeans Club, Tisza, nagyon-nagyon ritkán New Yorker illetve van pár ruhaüzlet, amelyek névtelenebbek, de mindenféle márkát forgalmaznak), átnézem a választékot, és a legkedvezőbb/legjobb dolgokat összeszedem a különböző az üzletekben. Ez persze a tökéletes forgatókönyv.

De persze tökéletes forgatókönyv sosincs. Az egyikből nincs méretben, a másikhoz nincs olyan felső, a harmadik csak ránézésre jó, de nem kényelmes és így tovább. Ennyi minden ritkán jön össze, de például a C&A-ban rendszeresen megesik, hogy kiszúrok egy inget, és csak háromféle XL-es méretben van, én meg attól hat mérettel lentebb, köszönhetően a 24″-os monitornak.

Amit igazán nem szeretek az egész ruhavásárlásban, hogy hihetetlen nehéz fiúknak jó áron ruhát találni. Míg a lányok bemennek és ezerötszéz-kétezer forintokért kapnak mindig valamit leértékelve, addig fiúknak ez közel nem így van. Nem vagyok én smucig, de azért hét-nyolcezer forintot egy rövidnadrágért sajnálok, pláne hogy ha ugyanolyan anyagból készült nadrágokat megtalálni kis keresgélés után háromezer forintért is. Az ár számít. Ha sikeres szoftverfejlesztő leszek és keresek nettó hatszázezer forintot (haha), akkor majd három darabot dobok be a tizennégyezres rövidnadrágból próbálgatás nélkül. Nyilván nem, de míg diák vagyok és nem akkora fizetésből gazdálkodom, igenis megnézem, hogy mennyit költök például ruhára. Ma is félóra keresgélés eredménye két négyezer forintos, ugyanolyan anyagú, övvel rendelkező ilyen-olyan nadrágot találtam, a hétezres helyett. És hogy két nadrág 14 vagy két nadrág 8 ezer forint, nagyon nem mindegy. Pláne akkor nem, ha közel az államcsőd, ugye.

Ennek a szezonális vásárlásnak az egyik legnagyobb átka, hogy az ember mindig ledöbben, mennyivel drágábbak a dolgok.

Ellenben a mostanában érvényben lévő trend, divat, stílus vagy nevezzük ahogy akarjuk hihetetlenül bejön. Lányokon lehet észrevenni, hogy egyrészt a nyolcvanas évek ruhái köszönnek vissza kicsit kétezresebb, letisztultabb formában. Jó mostanában körül nézni az utcán az emberek között, ha ruháról van szó. (Persze, melyik utcában.)

Na de, most vissza a jQuery kódokhoz, holnap megyek Szigetszentmiklósra, Soroksárra és Óbudára, valószínűleg nem fogok spontán öngyulladást elszenvedni, de sosem tudni.