Agyvíz

Bejártam ma a fél várost, láttam egy embert szamárháton a tököli hév mellett baktatni a tűző napsütésben, illetve felszállt egy negyvenes hölgyemény, aki kitárta két karját és lábát, melyeken egyesével volt annyi szőr, mint nekem összegezve az egész testemen (megszámoltam, ugyanis az ötvenperces utazás során van erre lehetőség, kétszer is), pedig nem vagyok éppen szőrtelen, sőt, viszont a hónalját inkább nem is részletezném, mert elvesztenék ötmilliárdtrillió olvasót. Pedig annyi nincs is.

Van egy arany szám előttem, 345 pixeles outer glow effekttel. Ez a szám 15, és nem a LOST miatt, hanem mert június 15-én elvileg véget ér a vizsgaidőszak, és utána az első dolgom egy kiadós lesz.

Illetve ami még vicces dolog, hogy az emberek egész nap haldokoltak a melegtől, pedig annyira most még nem is húzós, de majd egy hónap múlva, na akkor én sem fogok vigyorogva rohangálni ilyen ruhában, de azért ma is életmentő volt a két decinyi jégkása, még ha csak öt percig tartott is.

Azt nem értem csak, hogy egy brassói aprópecsenyét hogyan lehet elrontani. Mármint, ha nekem kifőzdém lenne, akkor különösebb séfképzések nélkül is tudnám, hogy nem öntjük össze a krumplit és a húst, mert tíz perc múlva kiszárad az egész, és ha jön a paraszt délben, akkor száraz étek lesz kitálalva neki.

Az oké hogy bizniszt nyitunk, csak legalább egy valaki értene hozzá, nem?