Konvektorkattogás

Arra gondoltam, hogy ha én iskolaigazgató lennék, akkor nem egy papírlappal a kezemben állnék ki izzadó tenyérrel a diáksereg elé, ilyen mondatokkal hogy ismét eltelt egy nyár, vagy hogy ma reggel nyolckor újra megzördült az iskolánk csengője de az is a kedvencem, hogy újabb tanév kezdetéhez érkeztünk. Hogy miért? Unják a szülők, unják a diákok, unják a tanárok és igazából unja az az iskolaigazgató is, aki beszél róla. Ha nekem kéne ilyesmi beszédet mondanom, kiállnék, elmondanám hogy kicsit szomorú dolog, hogy augusztus utolsó hetén hidegebb volt mint általában október közepén sem szokott lenni, hogy mennyire kár hogy nem lógathatjuk a tökünket lábunkat a Balatonba/Riviérába/Temzébe/fürdőkádba/medencébe, mindenkinek sok sikert kívánnék az évéhez, aztán szevasz. Két perc szöveg, taps, aztán lehet menni, nincs itt semmi látnivaló.

Emlékszem néhány hete mikor kirámoltam a mosógépből a rövidnadrágjaimat, az jutott eszembe, hogy lassan rendezhetem át a szekrényt, hogy a hosszabb és melegebb dolgok kerüljenek előre. Akkor mindenki mondta hogy ugyan már, hát szeptemberben meg októberben milyen szép idő szokott még lenni. Ja. Olyan hideg volt tegnap Sóstón, hogy nyolc pokróccal aludtam. Nem a negyvenfokos kánikuláért küzdök én, de azért gondoljunk bele melyik lenne a jobb: ha egész évben bármikor lemehetnénk tópartra egy hétvégére úszni egyet, a vízbefagyás veszélyét mellőzve, vagy hogy kimehetünk hógolyózni. Ugye.

Jövő hét szombaton évnyitó, és mivel közeledik a diplomaosztó, illetve amúgy sem ártott már lecserélni a régit, megleptek engem egy öltönnyel, ami magyar gyártmány, és így néz ki:

Gondolkodom a rózsaszín ing beszerzésén. Vagy nem.