Leskelődik a sarokból, hogy elénkhajítson egy kétméternél nem magasabb ezüstfenyőt hirtelen. Ma végre elintéztem az összes karácsonyi ajándék beszerzését, izgatottan várom a szentnél szentebb estét, a csomagokat már lepasszoltam az angyalkáknak.
Apropó. Legyen diós vagy mákos (én a túrósért is rajongok), de helyesen:
bejgli
Másnak ne dőljetek be. És játszhatnánk olyat, hogy huszonnegyedikéig ki mennyi helyen látja másként írva.
Holnap Parlament, várom.
Discover more from mefiblog
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
RustyRush
2010. december 16. — 08:36:13
„elintéztem az összes karácsonyi ajándék beszerzését” … pfúú! Annyira gáz, de én még saját magamon kívül másnak nem vettem még semmit. Egyszerűen nincs ötlet… tusfürdőt meg nem akarok 😀
wing
2010. december 16. — 10:46:06
pelykli! amúgy én is várom má, az adja a karácsony hangulatát (meg ha szarul sikerült, a húsvétét is)
_alesi_
2010. december 16. — 16:14:59
[re=6063041]RustyRush[/re]: nem vagy ezzel egyedül :). Amúgy is a hangulat a lényeg, az ajándékok nem fontosak. Én minden hozzátartozómnak elmondtam, hogy nekem nem kell ajándékot venni, adjanak egy narancsot. Olyat úgyse tudnak, ami hasznos. Vicces ketyerét csak azért, hogy porosodjon, szintén fölösleges. Gyerekeknek persze más a helyzet, nekik még pakolni kell a fa alá.
RustyRush
2010. december 16. — 16:18:30
„ketyerét csak azért, hogy porosodjon” igen, ez elég kínos szokott lenni 🙂 Ez már nem az a világ amikor tudod, hogy a másiknak mire van szüksége, mert megveszi ünneptől függetlenül saját maga 😉
Mefi
2010. december 16. — 17:23:28
[re=6063041]RustyRush[/re], [re=6063044]_alesi_[/re]: én nagyjából két hónapja összeírtam a listát és elkülönítettem a financiális területeket, volt néhány probléma időközben, de megoldottam. 😀 Általában igyekszem vagy olyat, ami hasznos, vagy olyat, aminek tudom hogy örül az illető, még ha csak egy apróság is.
[re=6063042]wing[/re]: igen, a legjobb. Kóstoltad már a túrósat? Őszibarackkompóttal zseniális.
Melcsi
2010. december 16. — 22:30:03
Én súlykontroll okokból úgy döntöttem, mostantól nem szeretem a bejglit (igen, én magyar szakos is alátámasztom, hogy magyar helyesírás szerint így írjuk, német szóból „beugen”=meghajlít ered egyébként), sem a szaloncukrot 🙂
Szerencsére a szüleim rávehetők az „egészségesebb” csemegék készítésére 🙂 Néha kicsit erőszakoskodni kell, de működik a dolog…
Fú, ajándékok? A 10 emberből 2-3nak tudom már, hogy mit veszek, de a többieknek gőzöm nincs :S Egyszerűen nem akarok se felesleges csecsebecsét, se tusfürdőt, se parfümöt-dezodort venni… könyv megint nem jó, mert mki közül csak én vagyok könyvmoly 😛 szóval szívás van…
mondjuk én nem is lájkolom túlzottan a karácsonyt, sztem utoljára valamikor 5 évesen örültem neki, bár már akkor is tudtam, hogy nincs Jézuska…
(emlékszem, közöltem anyámmal 5 évesen, hogy sztem a jézuska biztos szebben csomagolná be az ajándékot és nem celuxszal lenne ragasztva :P). Meg mivel apu István névre hallgat, 25-e este a fél utca jött István estéjét köszönteni és végig-hosszig a házban becsiccsentett ötvenes pasikkal találkoztam – ekkor egy életre megutáltam az egészet. :S
Mefi
2010. december 18. — 18:54:30
[re=6063049]Melcsi[/re]: én ha dagadt disznó lennék és daruval kéne mozgatni, akkor is zabálnám kétpofára a bejglit sjanos. 😀