Könnyű nőcske

Ma Salgótarjánban moziztunk. Mint említettem tavaly, »teljesen beleszerettem az Apolló moziba«. Idén 750 forint volt a diákjegy, udvarias kiszolgálás, finom, helyben sütött pattogatott kukorica (négy liter kukorica vödörben és két félliteres üdítő összesen 800 forint, vicc) plusz a szokásos kényelmes és tiszta terem. Komolyan, Salgótarján a világ legjobb helye lenne, ha nem az ország legbarátságtalanabb emberei laknák.

Apropó, viccesek a véletlenek. Tavaly majdnem napra pontosan ugyanakkor moziztunk itt, és a tavalyi filmben (a korábban linkelt Julie és Julia – Két nő, egy recept volt az említett darab) is játszott az egyik színész, aki a mostaniban is: Stanley Tucci. Ráadásul pont előtte néztünk meg egy kissé hasonló filmet, amire teljesen véletlen esett a választás, de erről majd később.

Vidám limonádéról van szó, a szemeknek igazán kedves Emma Stone főszereplésével, aki egy szokás szerint nem túl szokásosnak ígért középiskolás tinifilmben, amiben kivételesen nem arról van szó, hogy ki és kivel, hogyan és mikor és hol, hanem egy lányról, aki azt füllenti hogy elvesztette a szüzességét, és ettől a pillanattól kezdve vagány csajszi lesz. Persze nekem mindig beugrik a kérdés, hogy most az amcsiknál ez tényleg ilyen nagy téma-e, mert itt a középiskola elején már nyúl-effektus figyelhető meg, ha meg náluk is ez van, akkor minek ez a képmutatás. Az emberek szeretnek kamatyolni, ez van, nem kell ezt tagadni.

A film teljesen aranyos, sokszor vicces és nem mellesleg egy kis fricska a vallásnak meg úgy általában annak, hogy mennyire lenézzük azt, aki nem szép, nem sikeres, nem okos, más, akármi. Tetszett, az IMDb-s 7,3/10 pontos értékelés maximálisan igaz.

Hozott egy kis falatka nyarat így 2010 végére, a mínusz tizennyolc fokba.

{{4csillag|}}