Megy a mosás

Kedves olvasók, a hasznos háztáji mosás lebonyolításáról fogok írni most. Vagyis arról, hogy csinálom ezt én.

Mikor elkezdtem egyedül lakni, megszűnt a családi mindennap mosunk, mert kell, én meg tapasztalatlan voltam a témában, szóval gondoltam kísérletezzünk. Az első tippem az volt, hogy halmozom a szennyest, és mikor elér egy szintet, egész hétvégén mosok. Elsőre jónak tűnt az ötlet, de aztán kiderült hogy közel nem az: kb. két-három hét alatt jutottam el oda, hogy minden ruha elfogyott, és tényleg három napig mostam. Nem volt elég hely, hogy leszáradjanak a cuccok, és többet töltöttem a fürdően mint kellett volna. Persze eleinte jó, hogy három hétig nem kell a mosással szenvedni. Szóval, ez a megoldás nem jó.

Ezt a munkát is úgy kell csinálni, mint minden munkát: rendszerben. Persze nem kell ticketeket felvenni a szennyesre, Most a következő rendszer ural: két szennyesnek dedikált kosár, egyik a fehérnek, másik a színesnek. Van még egy külön hely, ahol a speckó, csak kézzel mosható cuccokat tárolom, de ezeket igyekszem azonnal kimosni, mert macera. Amint valamelyik kosár megtelik: irány a mosásba. Lehet, hogy háromnaponta kell mosni adott esetben, de sokkal kevésbé megterhelő. Ez másnak lehet adott, én tapasztalati úton szereztem meg az infót.

A zoknikat egyébként mindig összegombócolva szennyeselem, így például megoldódott a felemás zoknik fekete lyukának problémája. A fehérneműket egyébként még egy tasakba is összegyűjtöm, így általában elég behányni a gépbe, nem kell vadászgatni.

A mosógép mindig be van állítva, meg van töltve – ha mosni akarok, csak belehányom a cuccot, lecsukom a fedelet, és már pörög is a móka. Amint befejeződik, azonnal kiszedem és rakom a fregolira. Jobb nem halogatni a dolgot. Az ingeket és a pólókat vállfára teszem: így mikor leszárad, mehet is a szekrénybe.

Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők. A mosás egy szennyes meló, nekem nem tartozik a kedvenceim közé, de kis odafigyeléssel nem nő a fejem felé.