Bubbaloo

Nem tudom más gyerekkorának is meghatározó édessége volt-e a Bubbaloo nevezetű rágó. Ez volt az, amibe ha beleharaptál, ömlött ki a finom ízű szörp, és rengeteg ízben lehetett kapni, de aztán idővel eltűnt.

Ma egészen véletlenül vettem észre a sarki közértben, hogy ott árválkodott egy doboz, harmincöt forintba kerül egy (gyerekkoromban talán 15-20 körül mozgott), és megmondom őszintén, nagyon nagy erőfeszítés árán nem vettem.

Ma egyébként nem ez volt az első ilyen kalandom, az IKEA-ban nemet mondtam a svéd mandulatortára, de még a princess-tortára is, de ami miatt még büszkébb vagyok, az az, hogy az újonnan nyílt fánkoda ötvenforintos darabárú fánkjait is faarccal utasítottam vissza.

Tegnap ellenben megint bemerészkedtem a konyhába; mostanában nem igazán volt kedvem és energiám főzni. Egyrészt egymagamnak egyáltalán nem éri meg (illetve megéri, csak akkor nagyjából egész héten ugyanazt kell ennem), másrészt sajnos az időm sem engedte. Viszont az idei célkitűzés az is, hogy kicsit fejlesszem a konyhai skilleket. Most sem panaszkodhatok, de jobban akarok érteni az egész konyhaművészethez.