Ted

Az a helyzet, hogy a »Förtelmes főnökök« óta nem igazán tudom, hogy volt-e film, amin ennyire nevettem volna. És nyilván ehhez az is hozzájárul, hogy hatalmas »Family Guy « rajongó vagyok, de az az igazság, hogy Seth MacFarlane nagyon érti a dolgát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az első egész estés filmjében elő tudott jönni egy eredeti sztorival, amit ő írt, egy olyan filmben amit ő rendezett, és az egyik szereplőnek még a hangját is adta. (Apropó: a szinkron nagyon jó volt, de fekete pont, hogy nem a Family Guy magyar hangjaival forgattak.) A film máskülönben a Family Guy ismerete nélkül is nagyon mókás, de az egy-két finom utalás (a kacsával verekedős jelenetnél tényleg potyogtak a könnyeim) a rajongók körében még kedveltebbé teheti.

A történet egy srácról szól, aki azt kívánja egy éjszaka, hogy a karácsonyi ajándékként kapott maci beszélhessen, hogy örök jóbarátokká váljanak. A kívánság persze teljesül, és a maci innentől kezdve mindennapjainak részese lesz. Ami nagyon tetszett, hogy nem volt valami hülye trükk, hogy csak ő látja beszélni a macit, hanem bár senki nem lepődött meg a dolog abszurditásán, a maci tényleg élt és mozgott, fogdosta a lányok mellét és sört ivott. Ahogyan ezt az egészet beillesztették a hétköznapokba, egyszerűen tökéletes volt.

A sztoriban persze van főgonosz, aki valami perverz csávó a gyerekével, és feltett szándékuk, hogy elrabolják a macit, amiből persze a film végére kialakul a fő konfliktus. Amellett, hogy vígjátékról beszélünk, nagyon szépen, mondhatni tankönyvi formában vezették le ezt az egész bonyodalmat, és a filmben (mint ahogyan a Family Guyban is) nagyon sok helyen érezni, hogy a bohóckodás mögött tényleg komoly mondanivaló áll.

Összességében nagyon király élmény volt, Seth MacFarlane bebizonyította, hogy nem csak tévében és rajzfilmben tud nagyot alakítani, hanem hozta a jól bevált gárda egy részét, és odatettek egy nagyon jó vígjátékot a vászonra.

{{5csillag|}}