Itt hamarosan nemzeti blog nyílik

Van ez a Nemzeti Dohánybolt mizéria, amivel egyébként különösebb probléma nem is lenne, néhány dolog azért mégis van, leírom.

A dohányáru pontosan nem tudom mióta, talán a kétezres évek eleje óta fix áron kapható, ami annyit tesz, hogy neked mint vásárlónak király, mert a barnaszofit mindenhol ugyanannyiért kapod meg, a kereskedőnek a dohánytermékek viszont nagyon régóta nem a bevételi forrást, sokkal inkább a vendégcsalogató eszközt jelentik. Ha van egy kocsma, ahol cigit is kapsz, szívesebben mész be inni, és ha iszol, de elfogy a cigid, akkor a két sör mellé kérsz egy dobozzal, amin az eladónak annyi haszna van, mint a beszerzés költsége.

Igen ám, de aztán ott van a másik kiváló példa, a jégkrém. Nálunk a kocsmában nagyon sokáig árultunk Algida termékeket, pedig szintén minimális volt rajta a haszon, hiszen az Algida hozta a táblát, amire rá volt nyomtatva, hogy 350 a Magnum, és persze átcímkézhettük volna, de az tré, a beszerző meg hozta kb. 300 forintért, és minden szezon elején kaptunk néhány ernyőt vagy valami hasonló reklámanyagot. És igen, haszon ezen sem volt, de szívesebben jöttek be az emberek a sörükért, ha még a gyereknek is tudtak vinni egy fagyit. Aztán amikor már 600 forint volt egy Magnum, és drágább volt fenntartani a hűtőt, mint amennyi bejött a haszonból, megjelent a képben a Lidl a 45 forintos jégrémekkel, mi meg visszamondtuk a szerződést az Algidával.

Szóval ma már ott tart a kocsma, hogy se fagyi, se cigi, csak a sör. A Lidl mellett viszont nyílt egy Nemzeti Dohánybolt, az emberek ezért inkább lemennek, mert Józsikám, ne kocsmázz, gyere, van a lidliben tálcás sör kétszázér’, meg a gyereknek ott a fagyi negyvenötér’.

És nem, ez nem a pesti Kakas kocsmát érinti, ahol ugyanúgy ott lesz százötven részeg érettségit-vizsgaidőszakot-nyarat ünneplő fiatal minden május este, hanem A Vidéket.

Illetve nem is azért gáz az egész, mert jaj, most sehol nem lehet cigit kapni. (Ahol most lakom, ötperces sétán belül három nemzetibolt nyílik hamarosan.)

Még az is egy jó dolog, hogy egységes a megjelenés, ezért valamelyik Bútorszállító Bt. jól járt.

A probléma csak ott kezdődik, hogy nem 1962 az évszám, amikor Az Állam csinál mindent, és nem Finnországban vagyunk, ahol a sötétség miatt csak az Állam mer alkoholt árulni az Alko üzletekben végtelen pénzért.

Mondhatnám azt is, hogy az emberek nem egységes dohányboltokra meg hasonló érdekességekre gondoltak, amikor volt a rendszerváltoztatás.