Az egész történet ott kezdődött, hogy az irodaházunkban van egy másik szervezet is. Ők a földszinttől egészen a harmadik emeletig lakják az irodát, mi a negyediktől a hatodikig. A földszinten a másik szervezet sok-sok eleme a cigarettacsikket nem a bejárattól tíz méterre kihelyezett tárolóba, hanem a csatornába, a parkolóba, a buszmegállóba vagy éppen a virágágyásba szórták.

Kollégám írt egy levelet a szervezetnek, hogy azért az mégsem adja annyira, amit csinálnak. (A szervezet kilétére a bejegyzés végében világítok rá, maradjanak velünk!)

Az irodaház üzemeltetője közbeavatkozott: azt mondták, ennyi embernek nem elég egy dohányzásra kijelölt hely, csinálnak egy másikat is. Hamar feltúrták a virágos egy részét, lerakták szép térkővel, odatettek egy padot és egy elég nagy és jó minőségű hamutálat.

Történt azonban azóta, hogy egyre többször látunk ugyanúgy eldobott csikkeket a hamutartó környezetében (100% szél- és esővédett, így ez nem lehet a válasz), ami viszont még ennél is undorítóbb, hogy sokan a cigarettásdobozt vagy éppen a kávés poharat hagyják ott hetyke mozdulattal.

Most én léptem közbe, és raktam ki az alábbi feliratot:

Dohányzásra kijelölt hely

Egy órával később már nem volt ott a szemét. A – szerintem – ízlésesen elkészített, barátságos fogalmazású, ráadásul az EU-s előírásokat figyelembe vevő plakát úgy gondolom, tökéletesen jelzi, mire gondolunk a hamutartó, a kuka és az egyéb fogalmak mögött álló tárgyak használatakor.

Ami pedig a csavar: az irodaházunk másik lakója az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség. Köszönjük a figyelmet!