Hiány

A dolgok mindig akkor hiányoznak igazán, amikor már nincsenek. Például múlt héten lemerült az MP3 lejátszómban az elem. Akkor nem vettem újat, mondván nem fontos, de ma a buszmegállóban állva rájöttem, hogy kár volt.

De ez ellentétesen is igaz. Amíg nem volt asztali DVD lejátszóm, akartam magamnak egyet, nézegettem az újságokban, terveztem, hogy milyen lesz. Viszont amint megvettem, két hét után nem tudtam vele mit kezdeni. Mert ugye önálló hangfalakkal nem rendelkezik, a sztereóval van összekötve. Ha megakarok nézni egy filmet, akkor alapból három készülék megy, mindet be kell üzemelni, beállítani.

Persze, ezek apró dolgok, a legrosszabb, amikor egy személy hiányzik. Mikor vele vagy, nem tűnik föl, sőt, lehet soknak is tartod a vele töltött időt. Aztán mikor nem vagy vele, olyan, mintha hiányozna belőled egy darab, mintha megszaggatták volna a húsod, a lelked és úgy egyébként.

Nem, nem vagyok szerelmes. Konkrétan nincs is olyan személy, akit most ennyire hiányolnék, (bár van akit egyfolytában), csak megfordult a fejemben.