Láthatatlan

Fekszel a nyugodt víz felszínén, mozdulatlanul. Tekinteted az eget pásztázza, érzed repülsz: gondtalanul, behunyod szemed, láthatatlan vagy, csak a madarak hangját hallod amint elrepülnek feletted. Tested lassan eggyéválik a természettel, hangtalanul. Kitárod szemed, de hiába, már nem látsz, nem is láthatsz: halott vagy, visszafordíthatatlanul.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.