Sir Lancelot étterem

Most, hogy kellően kipihentem magam, írok egy kis élménybeszámolót,mert élmény az volt jócskán.

Mefi tortája.
Nem a ciciket kell nézni ott jobbra, hanem a tortát. És nem 81 éves voltam, hanem 18…

Tehát a dolog úgy néz ki, hogy beöltözött pincérek, akik udvariasak és normálisan szolgálnak föl. Leadtuk a rendelést, és az ital nagyjából egy percen belül megérkezett, kancsókkal és köcsögökkel együtt. Aztán jött a leves: én személy szerint a Vadragu lév névre hallgató finomságot ettem, valami isteni (tárkonyos raguleves egyébként) finomság volt. Aztán jött a négy személyes bőségtál, amit tízen ettünk meg. Mondom: bőségtál, tehát a csülök volt akkora, mint a fejem, oldalasok, kenyérkülönlegességek, csirke, liba, malac és amit egyáltalán el lehet képzelni.

Amikor a tortát behozták, még talán majdnem sírtam is. Az egész étteremben (ami egy jó hosszú terem, két szélén asztalokkal; valamilyen Harry Potter féle ebédlőt kell elképzelni) teljes sötétség lett, néhány gyertya kivételével. Aztán a zenészek elkezdték játszani a heppibörzdéjt, a pincérhölgy pedig besétált a szikrázó tortával. És ami a hab a tortán: az egész étterem tapsolt, pedig senkit nem ismertünk a mellettünk ülő asztaloknál, szinte mind turista volt.

Mindent összefoglalva fantasztikus este volt, ha létezik olyan, hogy felejthetetlen, hát akkor ez az volt. A Sir Lancelot lovagi éttermet pedig mindenkinek ajánlom.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.