Elvontság

Most érkeztem haza, fázósan, havasan, kimerülten. A bandánál voltam, megnéztük az új gitárost. Kicsit ledöbbentem, tud a gyerek. Ezt mondjuk észre lehet venni szerintem Többször megfigyeltem, hogy ha van egy ember, aki elvont, vagy más mint a többiek, az egy valamiben jobb (olykor jó) : abban, amit csinál, amit szeret, amihez ért. Itt van pl. ez a srác. Nem egy macsó emberke, szemüveges, vékony stb. Mindenki azt gondolná róla, hogy semmiben nincs otthon, nem ért semmihez stb. De akkor a nyakába veszi a gitárt, és a körülötte lévők csak pislognak, hogy “Ehh, ki ez?”. Ír egy dalt, amit talán többezren fognak hallgatni.

A legtöbb kocka fazon is ilyen. Nem érdeklik őt az emberek gondjai, meg a sok nyűg ami a világban van. Csöndes, vágja a fapofát, és azt gondolná az ember, hogy egy rakás szerencsétlenség. No de aztán beül a gép elé, és mintha újjá születne. Megír egy programot, amit lehet, hogy sokezren használnak majd.

Egy másik világban érzi magát. Szintén leírható ez a tudósokra is. A világgal nem foglalkoznak, “hétköznapi” emberekkel nem értenek szót stb. Aztán beül a laboratóriumba, és felfedezi az AIDS ellenszerét, amiért díjakat kap, és többmillió ember emlegeti madj a nevét.

Aztán ugye vannak a “hétköznapi” egerek. Reggel felkel, elmegy iskolába/dolgozni, hazaér eszik, tv-t néz, lefekszik, és ezt ismétli, a hét minden napján, az év 365 napján. Na őket sajnálom. Semmi vidámságuk nincs. A legboldogabb cselekedetük, hogy leülnek a tv elé, és megnéznek egy sorozatot. Az a szomorú, hogy egyre több ember kényszerül ilyen életre, részben a hozzáállás, részben a lehetőségek “tárháza” miatt is.