Soha nem tudtam miért jó kiröhögni egy fogyatékkal élő embert, kivált ha nem is ismered azt.
Van egy ismerősöm, akinek viselkedészavara (azt hiszem így hívják) van. Ezt leginkább (bizonyára hihetetlen) a viselkedésén lehet észrevenni; kicsit ügyetlen a mozgása, szaggatott a beszéde, és gyakran bamba arckifejezéssel néz a nagyvilágba. Ezáltal rendkívül kevés ember barátja van, amiről nem ő tehet, pláne, hogy egy teljesen jószándékú gyerek, semmi gond nincs vele.
Amikor a suliban odajön hozzám kezelni
, akkor a többiek majd megszakadnak a röhögéstől, hogy ez milyen ciki már. Pedig lehet, hogy ha a gyerek kicsit jobb nevelésben részesülne, akkor a problémája kezelhető lenne, és talán olyan lenne, mint egy átlagos fiatal; ő is csak röhögne egy hasonló srácon.
És ez szomorú, mert míg az ilyen fiatalokat kiröhögik, azzal csak a gyógyulás útját teszik hosszabbá és rögösebbé.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
pitbull
2007. január 29. — 18:12:10
tudnék durvábbsztorikat is mesélni a segítő szándékról akár diákokról, akár a SZÜLŐről legyen szó…. Szerintem sokak zsebében nyílna bicska. Mert hiába vagy te jószándékú iskolatárs, ha csak a szülő vagy gondviselő kérhet bizonyos vizsgálatokat vagy kezeléseket a gyereknél, illetve ő hagyhatja jóvá, de még csak tudomást sem hajlandó venni a problémáról és mások segítségét is elutasítja. Arról nem is beszélvem hogy alapjáraton leszarja a gyerekét… Sajnos, ismerek ilyen DIPLOMÁS szülőket is
maniakus
2007. január 29. — 18:32:03
én soha nem nevetem ki a fogyatékkal élőket, pedig én valójában nagyon sok embert szeretek porba alázni. de főleg azokat, akik kinevetik a beteg embereket. undorító, és mindig azt kívánom, hogy az ő gyereke is legyen ilyen.
Gigi
2007. január 29. — 18:44:42
Én hetente járok kórházat látogatni és ott van pár durva eset… a csoportunkban az újak még nevetnek is néha rajtuk, vagy undorodnak tőlük, de ahogy az ember odaszokik, és minden péntek estéjét ott tölti közöttük, valahogy megérti ezeket az embereket, és könnyebben megtalálja velük a közös hangot. Csak a kezdet nehéz, ha már elindultál, könnyebb. De megvetni, kigúnyolni nem szabad őket, mert ha nem is fognak fel sokat a körülöttük történő dolgokból, az arcunkból vagy a testbeszédünkből tudnak olvasni, és nekik sem esik jól, ha körberöhögjük őket. Hiszen ők is emberek, csak kicsit mások.
Romtotem
2007. január 29. — 18:47:32
Ez van, ez a fenenagy civilizáció.
Megtehetik nem?
[ én is eme viselkedésforma ellen vagyok ]
Amúgy tényleg sajnálatos.
Az én osztályomban minndeki röhög MINDENDEN.
Szaralakok. Kibeszélik egymást, aztán mosolyogva jópofiznak egyméshoz.
Na, OFF vége.
AntiPopulista
2007. január 29. — 18:52:19
Nem kellene az ilyen embereket bántani, át kellene érezni a helyzetüket, meg kellene őket érteni, legalábbis megpróbálni, persze, nem azt mondom, hogy mézesmázos, álszent módon sajnálni őket, mert az is egy elég undorító dolog… De sajnos az emberek többsége selejt, és undorító, lelkiismeret nem nagyon van, empátia mértéke közel a nullához. Gyakran az általuk selejtnek tartott emberek (mint az említett srác) ezerszer jobbak, mint Ők. Komolyan mondom, bárcsak lenne egy háború, ahol ez az általuk kinevetett srác mentené meg az életüket… Kíváncsi volnék akkor mit tudnak szólni, s hogy hogy égne fejük a szégyentől…
marton
2007. január 29. — 19:46:51
[re=24542]maniakus[/re]: … hogy aztán kinevesd a gyermeküket, aki nem tehet semmiről?
Methos
2007. január 29. — 19:50:28
MEFI! Valamit elfelejtettél…. 🙂
Mefi
2007. január 29. — 21:29:59
[re=24541]pitbull[/re]: nagyon sokszor a szülő tehet róla, mert vagy nem vesz tudomást, vagy leszarja. És az ilyen szülőket is meg tudnám ölni.
[re=24542]maniakus[/re]: vagy ha nem a gyereke, akkor ő maga.
[re=24543]Gigi[/re]: sőt, sokszor nem is mások, csak máshogy próbálják tudtunkra adni, hogy mit kívánnak.
[re=24544]Romtotem[/re]: az ember egyébként híres arról, hogy pusztítja környezetét (még azt is, akit egyébként szeret).
[re=24545]AntiPopulista[/re]: még háború sem kéne, pusztán egy szituáció, melyben egy ilyen “kinevetett” egyén véleménye, vagy cselekedete mentené meg. Csak az a baj, hogy sok “kinevető” egyén nem jut el arra az értelmi szintre, hogy ezt fel tudja dolgozni.
[re=24546]marton[/re]: ha nem nevet ki ilyen embereket, mért röhögné ki a gyerekeit?
[re=24547]Methos[/re]: nem, csak holnapra van beütemezve. ;]
th4j`fuN_
2007. január 29. — 22:36:58
utalom az olyanokat, akik kirohognek masokat, lehet, hogy o meg nagyobb alma, mint a masik embertarsa..
persze ha vki poenbol rohog, meg tenyleg vicces, es ugy rohogik ki a masikat, az megint mas
maniakus
2007. január 29. — 23:05:20
[re=24546]marton[/re]:látom megint megértettél mindent. de téged sem nevetlek ki, csak szánlak.
marton
2007. január 29. — 23:30:46
[re=24558]maniakus[/re]: számomra a megtiszteltetés.
“és mindig azt kívánom, hogy az ő gyereke is legyen ilyen.”
csak erre szerettem volna reagálni, de igen, biztos én vagyok a buta.
ha már ennyire véded őket, miért szeretnéd, hogy egy ilyen gyermek legyen a lecke?
Jackson
2007. január 30. — 19:35:57
én nem nevetek rajtuk, de nem is szánom őket. Simán lehet ember számba venni őket, mert ugyanis azok, ráadásul ők is ezt várják…
tiny
2007. január 30. — 20:00:43
Szerintem meg az is rosszul esik nekik, ha mindenki pátyolgatja őket. Egyébként vicces is tud lenni egy ilyen ember. Olyan dolgokon is szoktunk nevetni, amik képtelenek számunkra, ezért nem feltétlen azt jelenti, hogy lenézzük őket.
Nekem a papám Alzheimer-kóros, súlyos fázisban van a betegségével. De ha a mamámat kell csesztetni, akkor jönnek a hülyeségek csípőből. Én megpróbálok vele úgy beszélni, mintha nem venném észre, hogy beteg. Nem tudom mennyit fog föl belőle, s mennyire emlékszik, de azért igyekszem.
És igen, volt, hogy nevettünk rajta. Azért, mert nem tudtuk, hogy beteg. Az orvosok is azt mondták, hogy csak a pia miatt beszél félre, s hiszi azt, hogy éppen most szerelt le (ami kb. 25 évvel ezelőtt volt). És szerintem ha valaki nevet rajta, akkor ebből az következik, hogy nem fogja föl, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy az illető beteg. Bár mondjuk itt elkalandoztak a gondolataim a meddig ember az ember kategóriába, ezt már Mefire bízom, hogy folytatja-e …