Pilótakeksz

Vannak nagyon durva iparok azért. Ott van például a repülőgépgyártás. Mekkora odafigyelés, milyen óriási pontosság és tudás kell egy repülőgép legyártásához. Na nem egy ilyen kis kétszemélyes porscheszúnyogról beszélek, hanem egy óriási benga állatról, mint például a Boeing 737-es. És ez egy repülő, itt nincs lehetőség arra, mint egy autónál, hogy mennek vele egy tesztkört, aztán a nyugalmazott F1-es pilóta mosolyogva közli, hogy a szelepek nem sziszegnek, vagy tudom is én. Itt egy miliméteres tévedés katsztrófához vezethet.

Régebben egyébként nagyon sokáig pilóta szerettem volna lenni, aztán lemondtam róla, mert egyrészt hatalmas matektudás kell (az meg nekem nemigen jutott), másrészt pedig a legkisebb egészségügyi apróság miatt megbukhat az ember, nekem meg szemüvegem van, ergo még egy ok, hogy miért ne.

Emlékszem, mikor olyan kilinc-tízéves formájú szerkezet voltam, és az első repülőgépes utazásomra készültem. Mikor megérkeztünk a reptérre, és megláttam egy éppen fölszálló gépet, a hideg majd’ kirázott. Aztán, mikor fölszállt a gép, kedvesen behívtak a pilótafülkébe, körülnéztem, és rögtön eldöntöttem, hogy én ezt akarom csinálni.

Vannak ilyen dolgok; szerintem minden második gyerek pilóta, űrhajós, rendőr, kommandós, vagy ilyen hasonlóan adrenalindús foglalkozást akar űzni, aztán lesz belőlük tanár, meg cégvezető, esetleg bűnöző, aki a börtönben visszaemlékezik, hogy húsz éve mennyire máshogy képzelte ezt el.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.