Képmutató

Mindig olyan döbbenettel veszem észre, hogy minden ember annyira, de annyira képmutató. Mint ahogyan minden évben döbbenten veszi észre az ember, hogy itt a nyár, és később sötétedik, vagy pnot azt, hogy itt a tél, és már milyen korán sötét van. Pedig minden évben ugyanakkor történnek ezek. Mint ahogyan az emberek is mindig ugyanakkor döfik a hátadba a kést: amikor nem számítasz rá.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.