Szikretpin

Az úgy volt, hogy nagyjából két éve kaptam meg az első bankkártyámat, amit aztán sikerült egy automatának jól benyelnie. Telt múlt a time, és eközben el is felejtettem a régi PIN-kódját, ki is dobtam a papírt, jól, mondván nem lesz rá szükségem, kártya nem lévén. Aztán jött a’ zúj kártya, merthogy 18 éves lettem én, de annak az volt a kódja, ami a réginek. Kódcsere meg nem lehetséges, ha nem tudod a jelenlegit, ugye. Oké, kártyát elvették, és mondták, hogy majd jön az új, postázzák-e? Mondom persze, kényelmes vagyok én. Ez volt egy éve. A kártya azóta sem jött. Aztán ma utánajártam kicsit, és végre meg is kaptam.

És ami kicsit kapcsolódik a címhez: van egy ilyen Hydalam nevű német cucc, ami ilyen szupertitkos PIN-kódos borítékot jelent. Ebben az a jó, hogy még a legjobb lézerszemmel sem lehet átlátni a borítékon, és az benne a rossz, hogy még a legjobb szemű ember sem tudja kivenni, hogy mi a kódja. Az egész úgy néz ki, hogy ilyen pöttyök vannak egy kis fólián, és némelyik pötty erősebb, ezek adják ki a számot. Egy 90 éves öregasszony (mert azoknak kártyájuk van, igen) alig tudja például elolvasni. Rólam nem is beszélve. Pedig nem vagyok sem 90 éves, sem öregasszony.


Discover more from mefiblog

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2026

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.