Bethonkeverő

Letöltések, másolások, és végül szerverfoglalás. Egyébként sem ismeretlen, szőnyeg alá söpört téma ez, de az utóbbi napokban pláne, nem kell mesélnem miért. Akinek mégis: több mint 200 000 illegális tartalom, 28 szerver, a hatás (forgalomcsökkenés) pedig három napig volt érezhető. Ez volt a múltkori nagy szerverfoglalás, amit magukat jogvédőnek nevezett szervezők (ők mennyit is kapnak ezért, khm?) rendvédelmi szervekkel karöltve intéztek. A m1-en, a Szólás Szabadsága című műsorban tegnap volt egy nagyjából negyedórás, meglepően jól összerakott kis jelenet, majd egy kisebb beszélgetés a témában, érdekes volt, tényleg.

Na de, itt van ez a letöltés-téma. Elővéve a szokásos anyagi témát, ismerjük el: Magyarországon jelenleg nagyon-nagyon kevés ember teheti meg azt, hogy naponta járjon moziba és/vagy vásároljon egy filmet (DVD-n vagy VHS-en, mindegy). És ugye miért is van ez? Mert drágák, kérem szépen, nem is kicsit.

Vagy például a zenei CD-k. Nagyjából egy újonnan megjelent zenei CD ára ötezer magyar forint körül mozog. Ebből mégis aki a legkevesebbet kapja, az maga az előadó. És azért furcsa mód nem izmozik senki, hogy hát a dizájner lekap az ötezerből ezret, a stúdió még egy ezrest, aztán ott van még az adó, ÁFA-BÉFA, és hoppá, a drága előadónak marad kétszáz forint egy eladott CD-n. De én mégis kifizetek érte ötezeret, pedig higgyetek nekem, rohadtul nem éri meg ez senkinek; az előadónak nem, mert lemásolják/letöltik a CD-jét, aztán kevés pénzt kap. Nekem, mint fogyasztónak szintén nem éri meg, mert hülye leszek kiadni ötezret érte, ha letőthetem ingyér’. Ellenben kinek éri ez meg? Megéri kéremszépen mindenkinek, kivéve azoknak, akiknek kéne. (Értelemszerűen a számok nem pontosak, de nagyjából ez a helyzet.)

Aztán ott van az általam nagyon favorizált téma: a sorozatok. Most ne menjünk bele abba, hogy ki szereti, ki nem, mert sokféle ember van, sokféleképpen lehet közelíteni a témához, de. A lényeg a következő: van egy sorozat, amelyik jelenleg Magyarországon nem nézhető (lehet, hogy egy-két év múlva az lesz, most még nem az). Ezt adja egy olyan csatorna, amelyik Magyarországon nem fogható. Miért baj tehát, ha én letöltök egy epizódot, melyet egy ismert amerikai releaser felvesz, és közzéteszi az interneten? Tény, nem látom a reklámokat (persze, hát ezért így nézem!), de mint magyar néző, elvileg nem is láthatnám. Kérdem én, illegális az ilyen? Illegális az, ha felveszem a Barátok Közt nyolcezer-kettőzázhatvanötödik részét, aztán átviszem havernak, mert ő éppen fürdött akkor, mikor ezt adták? Persze, hogy nem. Ártok én ezzel valakinek? Na, ez már összetettebb kérdés. Ott van például a Heroes című sorozat, hazánkban a TV2-n Hősök címen futott. Nem volt nézettsége, teljes bukás volt, majdhogynem. És miért? Mert az a szűk réteg, akit érdekelt, már jóval az adásba kerülés előtt letöltötte az internetről. Tény, ezzel a TV2 nézőket, tehát pénzt veszített.

Meg a játékok. Kéremszépen, tízezer forint egy játékért, ami aztán lehet, hogy nem is működik a gépemen?! (Oké, demó, oké gépigény, de ezek csak képletes adatok, nem megdönthetetlenek, nem lehet azt mondani, hogy ha megfelel a gépem a játék elvárásainak, akkor biztosan tökéletesen működni fog.) Persze, hogy előtte le fogom tölteni, sőt, lehet hogy játszom is vele heteket, és ha nem tetszik, bizony nem fogom letölteni. Az igazi rajongók (lásd: Counter Strike) úgyis megveszik majd a játékot.

Valamint szerintem egy aspektusa a dolognak: minden letölthető akármi – talán a zenéket leszámítva – tartalmaz reklámokat. A sorozatok, a filmek és a játékok egyaránt. És van egy olyan érzésem, hogy még mindig jobban jár az EA vagy az Universal, vagy a FOX ha megnézik kettő, megveszi egy ember a terméküket, mintha megvenné egy, és itt be is zárulna a kör. Meg azt se mondja nekem senki, hogy a FOX-nak például annyira rossz, ha én jóár kilométerrel odébb az ő amerikai álmától a kis szerény magyar valóságomban bevágok egy sorozatot, ami két év múlva – talán – megérkezik hozzám is. Filmek dettó. Konzekvencia: így sem megy olyan rosszul az a bizonyos szekér.

És a büntetés: kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Egy 19 éves fiatalnak, aki nem költ havonta ötvenezret játékra, zenére, filmekre. Az már más kérdés, hogy valaki meg brutálisan megöli egy embertársát, aztán kap mondjuk öt évet, merthát szegény ideges volt. Én is ideges vagyok.

Ez az én szerény véleményem persze, ez nem azt jelenti, hogy jómagam résztvennék, vagy támogatnék bármilyen hasonló jellegű megmozdulásban; mindenki máshogy vélekedhet a kérdésről persze.