Van egy százasod?

Nem is tudom. Azért manapság az embereket (pláne egy járókelőt aki siet a-ból b-be) a rákos gyerekek érdeklik legkevésbé. Kegyetlen, és magas ingerküszöbű világ ez.

[re=40657]Mefi[/re]: mondjuk legalább variálta.
első nap: kurva anyád
második: baszom az anyád, te kis buzi
harmadik: száradtál volna anyádra

a többit nem jegyeztem meg

Mefi, ott kezdődik az _igen nagy_ baj, hogy adtál neki pénzt. Ha nem adakoznának az emberek, lekopnának ezek is.

en csak arra lennek kivancsi, hogy az adomanyok hany %a jut celba.

Engem sem nagyon találnak már meg a Deák tériek.
“Fordulj fel a koszos rákos kis purdéddal együtt!” — és azóta nyugi van. (-:

Akárhányszor Pesten járok engem is betalálnak az ilyenek. Eszméletlen mennyire pofátlanok.
Eddig egyetlen egy ilyen “kéregető” volt akinek szivesen adtam. Itt Veszprémben a tesco parkolóban volt egy fiatal csaj, és vörös rózsát “árult” adakozásért. Kérdezem mennyibe kerül, azt mondja mosolyogva, hogy amennyit rászánok. Volt a zsebembe 400k mondom neki ebben kiegyezünk, nagy mosollyal szintén: “Természetesen és nagyon hálást..stb” . Talán ő volt az egyetlen őszinte ilyen “adományos” ember akivel találkoztam. Neki szivesen adtam. Párom meg persze örült a rózsának 🙂

Nekem egyébként a legújabb szokásom ilyenek ellen, hogy van angolul vagy németül eklezdek velük beszélni 🙂 Arra nagyon nem tudnak mit lépni. “Sorry, i don’t have coins…” 🙂

Petőfi híd, budaii aluljáróban, meg a Goldmann téri menza alatt is van egy srác, aki ezzel szokott jönni és kb. ennyire tahó. Szerintem ez biztos része/feltétele a munkájuknak – és csodálkozom, hogy még nem verték agyon őket.

Srác általában azzal kezdi, hogy „Megtisztelsz?”, ami már azért is jó, mert ha nem válaszolsz, paraszt vagy, ha nemet mondasz, paraszt vagy. De ha megtiszteled és közlöd, hogy nincs nálad pénz, sietsz, stb. (ami kb. default egy egyetemistánál, más meg nem jár itt az aluljáróban), akkor jönnek a kurvaanyázások.

[re=40669]Ralesk[/re]: erre a következőt szoktam reagálni:

Balfaszjóska: Megtisztelsz?
Én: Persze, melyik részeden vizeljelek le?

És a probléma ismét letudva.

csodálom h ilyen nyugodt vagy

Engem eddig egyszer talált meg egy ilyen familiárisan hiperpigmentált a Nagyvárad téren. elég kedves is volt,jóvan mondom legyen nektek karácsony, kapott 200 hufot. Erre odajön az aluljáró másik végéből egy kanafromagyar,hogy ő egy másik szervezettől van,nekik is adományozok? Nah az elég is volt, angolosan távoztam. Az ilyenekkel nem lehet másképp. Azóta ha hozzámszól egy ilyen egyszerűen vissza se szólok,és úgy csinálok mintha épp meglátnék egy ismerőst az aluljáróba 😛

[re=40685]Mefi[/re]: Egy darabig én szemléltem a “koldusokat” (mert ugye ez sem sokban különbözik attól). Volt sok-sok fél órám. Akartam belőlük egy irományt rittyenteni. Például söröztem együtt Krisnásokkal, képeslaposokkal. NE ADJ NEKIK PÉNZT! Meg ne adj meg valós adatokat sem.

Van az a Tourist Guy, a két-három ikertesó krisnás bunkó a Deák-Madách-Oktogon tengelyen. A sapkás-szemüveges balfék kicsi nagymamatáskával, amit mindig hozzáláncol a villanyoszlophoz. Amelyik úgy köszön félénken, hogy “oh, go… góranga! szijaaa, góranga, adakozni?” és közben integet.

Na, ez engem minden nap (!) betalált az Oktogonon. Már olyanokat csináltam, hogy ha elémállt, nekimentem és úgy mentem tovább. Az egyik nap már messziről próbált szöget zárni. Megálltam, és mondtam neki, hogy látod, hogy minden nap elmegyek itt, úgyhogy ha nem akarsz minden nap tüdőbe felrúgott herével hazamenni, akkor soha többet ne szólíts meg.

A dolog szépsége, hogy pár hét múlva újra betalált. Jön a szokásos fatökű hangjával:
– Góranga, góranga, várj egy picit, adakozni?
– Nyádpics.
– Góranga. Adakoznál? Párszáz forint.
– Minek.
– (Itt valami süketelés volt arról, hogy ebből ki kap majd enni.)
– Aha. Te figyelj, bocs, ne haragudj, hogy megszólítalak. Ma még nem ettem. Nem adnál kétszáz forintot?

Mondanom se kell, hogy szegény teljesen lefagyott.

– Én adjak neked? – bambult rám szegény.
– Miért ne adhatnál? Mint ember, én is odaléphetek hozzád ezzel. Na nyúlj szépen a zsebedbe, és adj kétszáz forintot, különben éhenhalok. Nézd, már kezdődik is, áááhhh – és már kezdte magát elég kellemetlenül érezni, mert többen megálltak figyelni, hogy mi történik. Aztán leesett neki, hogy ebből nem fog jól kijönni, és elfordult. Mégegyszer megkérdeztem tőle, hogy akkor hagy-e éhenhalni, vagy ad kétszáz forintot, de nem válaszolt. Na, azóta nem beszélünk egymással.

Aki meg mappával kéregetős cigánynak pénzt ad, azt vigye el a devla.

“- Szegény Puhahamupadra testvérünk pont az Erő Napján ment ki golyózni!… Csórikám…
– Háre béna, háre!
– Ja, háre!””

Az Őrs vezér téri aluljáróban megszólított egy csaj. Mondtam, hogy sietek, de felvette velem a tempót és közben mondta. Valamelyik gyermekkórháznak gyűjtött, képeslap ellenében. Azt mondta, az eszmei értéke 400 pénz. Mondtam, oké, de nincs csak 500-asom. Felírta a nevemet, ahogy kell. Én úgy gondoltam, visszaad, de megköszönte a pénzt, a kezembe nyomta a képeslapot és már ott sem volt. Majd ránéztem a képeslapra és felszaladt a vezérhangya az agyamba. Biztosan én vagyok a naív, de én azt hittem, hogy ennyi pénzért egy csomag lapot kapok (3-5 darabot) abban a nejlonban. Erre adott 1, azaz egy darab szimpla (mégcsak nem is a nyitható fajta) képeslapot borítékkal. Elmegy ő oda, ahova gondolom! De nem sírok, én döntöttem úgy, hogy adok. Amúgy akkor szoktak igazán anyázni, ha számlaszámot kér tőlük az ember, mondván, nincs kp nálam. Nagyon meg tudnak sértődni.

nicsak, nicsak kik abászkodnak vissza ide is :DD

[re=40692]Zoltan[/re]: Megtérítettél egyet a millióbol. Amúgy a sztori jópofa.