Török

A minap török étteremben ettünk. Én valami rizses-lencsés-hagymás cuccost ettem (savanyú volt mint az ökör, szóval ízlett), olyan öntettel, amit a gíroszra is tesznek, hamburger-szerű húspogácsával, desszertnek pedig baklavát, ami még mindig az egyik legfinomabb és egyben legédesebb sütemény. A török konyha pedig roppantul érdekes, ugyanis azt hinné az ember, hogy semmi új nincs benne (most tényleg: rizs, lencse, hagyma; ezeket a magyar konyha sem nélkülözi), amikor belekósztolsz, mégis akkorát üt az ízvilágának érdekessége, hogy az hihetetlen. Én legalábbis így vagyok a török kajával. A poén az volt, hogy ketten otthagytunk ezeröccáz forintot borravalóval, és akkora adagot kaptunk, hogy majdnem a fele ottmaradt. És még kétszer három deci török feketeteát is kaptunk, mint a ház ajándéka. Ez pedig azért jó, mert a legtöbb török étteremben lehúznak, a kaja szar, az adag kicsi, és az elég illúzióromboló, mikor a teszkós dolgokat darálják az orrod előtt a kajába.

Mondjuk egy jó gíroszt is ennék már, szerintem itt be fogom kóstolni, pontosan a jó ízek és a hatalmas adag miatt.

(A hely egyébként itt található.)