Mefilozofizmus

Imádom a belvárost. Imádom a belvárosban található réges-régi bérházakat, körfolyosóval, lent helyes kis udvarral, mosolygós öreg nénikkel és kedves szomszédokkal. Bár sajnos utóbbi három már nem igazán van meg. A házak rohadnak, mert szarnak rájuk, majd lebontjuk és építünk irodaházat alapon, nem is beszélve a lakókról, akik csak tovább rontják (a házmester múltkor panaszkodott, hogy valaki az emeletről csirkebelet szór az udvar közepére). A szomszédok sem köszönnek már messziről, és ha köszönsz, akkor is gyanakvó arckifejezést kapsz cserébe. Persze van kivétel.

A minap az utca túloldalán sétálva azt vettem észre, hogy a mellettem lévő ház mennyire szép. Persze omlik a vakolat, rozsdásodnak a különböző elemek, koszosak az ablaküvegek és így tovább, de elképzeltem, hogyan nézhetett ki ötven évvel ezelőtt, és arra gondoltam, hogy ezt a fajta építészeti stílust kellene követni.

Szépek a felhőkarcolók és az üvegpaloták is (apropó, a Teve utcában végre kicserélték az ablakokat, nem tudom mikor tették, de most vettük észre), de ezeket nem Budapesten, kivált nem a belvárosban kellene erőltetni. Építsenek felhőkarcolót, én leszarom, de akkor az jöjjön vissza, hogy ez egy budapesti felhőkarcoló, ne az, hogy ilyet látni minden második fejlődő országban.

Ott van például London, ahol hirtelen egymás hegyén-hátán épült-épül a sok-sok modern épület, ami szép, nem mondom hogy nem szép, de köze sincs Londonhoz.

Nem tudom érti-e valaki mit akarok mondani.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.