3,14+0,01

Tegnap volt a »Pi-nap«, amiről teljesen megfeledkeztem, pedig nem akartam.

Még tavaly gondoltam rá, hogy kimegyek megnézni az ünnepséget, mert eddig megmondom őszintén nem voltam még. Idén úgy volt, hogy megyek, aztán a tüntetős hangulat miatt inkább mégsenem. Viszont azt tényleg nem hiszem, hogy a tojás-, kő- és molotov-koktél dobálás szükséges volna, megint azt látom, hogy sokan mennek, mert jól érzik magukat. Nem ismerek onnan senkit, nem tudom hogy megy ez, de tényleg nem értem meg, hogy miért lesz attól jobb, ha meghal mondjuk öt rendőr, vagy csak betörik tizenkettő feje. Mi lett volna, ha anno Petőfiék is dobálóznak?

Azon is sokat gondolkodtam, hogy mit gondolhatnak azok a kisgyerekek, akik a tévéből, vagy esetleg élőben nézik-néznék a műsort, de helyette a gyurcsánytakarodj és egyéb magasröptű beszólásokat kell hallgatniuk. Az ő gondolkodásuk mit hozhat ki végeredményül a látottak után? Értelemszerűen szülő-, nevelésfüggő is a dolog, de mégis. Hiszen ő úgy tudja, hogy nem szabad káromkodni; ő úgy tudja, hogy nem szabad dobálni másokat; ő úgy tudja, hogy a tojást enni szoktuk, bár sokan nem tehetik, mert drága; ő úgy tudja, hogy a nemzeti himnusz alatt nem szabad beszélni; és még sorolhatnám.

Nem azt akarom mondani, hogy mindenki köcsög aki tüntet, csak a tüntetést én nem így képzelem el. Ha kétmillió ember kiállna az Országház elé, feketében mondjuk, jelezve, hogy valamit temetni kellene. Na az tüntetés lenne. Erre leginkább a rendbontás szót tudnám ráhúzni.

Emlékszem, két éve sokan azt mondták nekem, hogy azért kell ilyen drasztikus megoldásokhoz folyamodni (akkor talán pont a tévészékház ostroma volt aktuális), mert más módon nem lehet változást elérni. Gondoltam hiszek neki, hátha. De eltelt majdnem két év, és nem látok különösebb változást.

Lehet, hogy stratégiát kellene változtatni?

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.