Tényleg csak fanatikusok éjszakája

Na, megvolt a »Mozifanatikusok éjszakája«. Így nagy vonalakban annyi, hogy roppant szervezetlen volt az egész, ezt egyébként a rohangáló szervezők is elsimerték, többször hallottam a gyors beszélgetések majd jövőre jobb lesz részleteit.

A legnagyobb baklövést ott követték el, hogy a filmeket rosszul osztották be teremügyileg, rengeteget kellett sorban állni, és akkora lökdösődés volt, hogy arról jóbb nem is beszélni. Konkrétan az első (18.00–20.00) idősávban nem is tudtunk filmet nézni, a végén kajáltunk inkább. Ha szerintem van egy cseppnyi eszük, jövőre csak hat filmet raknak össze, és a jegyeket teremre adják, termenként pedig este hattól reggel hatig hatféle filmet lehet megnézni. Esetleg tizenkét film, A– és B-menü, mert ez így tényleg nagyon rendezetlen volt; ráadásul akadt olyat terem, ahol két film lement, majd bezárt, kettővel odébb pedig háromszor annyian akartak bejutni, mint ahányan lehetne.

A digitális és a hagyományos mozifilm között szemmel látható a különbség, nem igazán láttam a technikai hátterét, de nagy valószínűséggel a digitális már nem szalagról ment, hanem számítógépről. A hangban nem igazán vettem észre semmi különöset, a szokásos Dobli Dizsidötől akármicsoda. Leginkább a különbség olyan a két mozi, mint az SDTV és a HDTV között, tényleg megéri beülni, már csak a látvány miatt is.

Számomra az est egyik fénypontja volt, amikor a mozi területén kirakott babzsákokon való kényelmes dögléssel egybekötött beszélgetés közepette odalépett hozzánk egy srác, majd rámnézett, hogy ugyan én én vagyok-e, és ha igen, akkor kapahatna-e aláírást (PDA-ba!), ugyanis az egyik olvasóm. Hirtelen annyira meglepődtem, hogy szerintem tojást lehetett sütni az arcomon. Ellenben ez egy sikerélmény, ami hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól.

Valamint találkoztunk Methosszal és barátnőjével is, ők is kitartóan beültek még az utolsó vetítésre, de ahogy néztem, az elalvással nekik sem lehetett sok gondjuk. :]

Redbull, kávé: azon túl, hogy a moziban irgalmatlan nagy lehúzás megy (350 három korty jegeskávé; 390 fél liter pattogatott öröm; 420 a Vörös Bika; mintha a fogamat húzták volna), egyik se ér semmit, mindkettő italtól majdnem elaludtam. De nem tettem, erős vagyok.

Összességében egy remek este volt, persze inkább a baráti körrel való ökörködés, mintsem a remek szórakozás miatt. Egy dolog biztos: ma este nem kell altatódalt énekeljenek nekem.