Mostanában két hozzám eléggé közelálló ismerősöm is olyan hírt közölt, ami nem is tudom milyen reakciót váltott ki belőlem; döbbenetet, szomorúságot, sajnálatot, könnyeket és még sorolhatnám. Így megint rá kellett jönnöm a klisés igazságra, hogy akármilyen sablonosan hangzik is, de az élet roppant törékeny. És mindig akkor sújt le, amikor egyáltalán nem számítasz rá, és amikor talán épp vigyorogsz, mint a tejbetök, és netalántán kezded úgy érezni, hogy végre jól mennek a dolgok, és esetleg egy kicsit is vidám vagy. Majd jön egy telefon, kapsz egy levelet, átjön egy ismerősöd, két mondat, arc lesápad, vidámság tovaszáll.
És hiába nyár, hiába kellene ilyenkor vidámnak lenni, és nem ezekkel törődni, de megint rá kellett döbbenjek arra, hogy mindig úgy kell elköszönnöm valakitől, akit kedvelek-tisztelek-szeretek, hogy talán az lesz az utolsó mondat, amit mondhatok neki.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
karaj
2008. július 14. — 23:24:56
Hát ehhez csak ezt tudom hozzáfűzni: http://www.sepsiszentgyorgy.info/pannika/
🙁
Levee
2008. július 15. — 00:32:42
[re=51133]karaj[/re]: Ez elég kemény. Sajnos elég gyakori az ilyen kicsi gyerekek között az agydaganat (a kislánynál medulloblastoma). 🙁
The Hedgehog
2008. július 15. — 07:11:55
Hmm… mindenki szopik… ebben nincs meglepetés… Minél öregebb leszel annál jobban megy majd! Kitartás!
The Hedgehog
2008. július 15. — 07:14:39
Ja és egyik haver igaz mondását idézném még ide:
“Az élet egy nagy fasz, csokimázzal leborítva. Habzsoljuk vidáman, amikor pedig elvékonyodik a máz fintorgunk… Így hát meg kell tanulnunk idővel szopni is…”
Bocs, de ez annyira tetszik 🙂
Mefi
2008. július 15. — 10:28:12
[re=51133]karaj[/re]: igen, ez is eléggé húzós. :\ Erről hallottál már? http://blog.athina.hu/?p=3967
[re=51136]The Hedgehog[/re]: na ja, bár szoptam én már fiatalon is eleget ahhoz, hogy fordítva legyen a tendencia. De nem úgy lesz, sajnos.
[re=51137]The Hedgehog[/re]: hát ja, van benne igazság.
stompi
2008. július 15. — 12:32:32
Nagyapám úgy halt meg, hogy 3 perc alatt mondta fel a szervezete a harcot, lehet, hogy én belőlem lesz a fő kereső a családban, mert apám munka nélkül maradhat, önhibáján kívül… Az élet szar, ez tény, és szerintem a jó dolgokat meg kell tanulni becsülni, és minden nap hálát adok azokért az emberekért, akiket képes vagyok szeretni, tisztelni. Pl. barátnőm ilyen ember, és minden nap, amikor beszélünk, hálás vagyok érte bárminek, ami mellém sodorta, és adott még egy napot, mikor azt mondja, hogy szeret.
Az adományküldéssel sajna az a baj, hogy sosincs pénzem, mikor segíthetnék vele. :(((
kisPocok
2008. július 15. — 12:48:53
Ismerős.
wing
2008. július 15. — 13:11:37
Nagyon tud oltogatni néha az élet, mindenkit. Egy párszor én is megtapasztaltam már, de azok nem mérhetőek ahhoz, amiről a posztban írsz. Nem tudom, mit kell ilyenkor tenni/mondani. Kitartás? Fel a fejjel? Amúgy, ha úgy veszed, 10 ezer euró nem is sok. 2 és fél millió forint? Itt, ahol százmilliárdok tűnnek el? Hol vannak azok ilyenkor, akiknek ennyi pénz szinte semmit sem jelent? Csak magamból kiindulva, ha nekem százmillióim lennének, tuti keresném a lehetőséget, ahol embereket tudnék megmenteni valahogy.
Balázs
2008. július 15. — 13:27:29
[re=51154]wing[/re]: százmilliókból alapítanék egy terrorszervezetet.
millencolin
2008. július 15. — 13:49:26
Mefi: konkrétumot nem akarsz mondani?
stompi
2008. július 15. — 14:00:18
Wing, sajnos M.o. nem ilyen. Elég sokat forogtam cégvezetői körökben, és mind félti a pénzét… Ezek? Sose adnak egy kiba fillért sem jótékonyságból. Még a végén Nyugat-Európában éreznénk magunkat 🙁
Mefi meg ír majd konkrétumot, ha akar, lehet, hogy nem tartozik ránk.
millencolin
2008. július 15. — 16:32:46
ezért kérdeztem, barátom.
wing
2008. július 16. — 11:40:25
[re=51156]Balázs[/re]: magyarok nyilai :DD
Mefi
2008. július 16. — 17:43:49
[re=51152]stompi[/re]: igen, a pénz sajnos olyan dolog, ami mindig talál helyet házon belül is. :\
[re=51154]wing[/re]: igen, ilyenkor én sem igazán tudom mit mondhatnék, ez is a baj. 🙁
[re=51157]millencolin[/re]: nem igazán szeretnék, direkt nem is írtam.
millencolin
2008. július 16. — 20:00:08
Sonic, The Hedgehog:o
Anya
2008. július 16. — 22:27:00
Igen. Az élet nagyon törékeny, de ezt csak akkor vesszük észre, ha egy szerettünk eltávozik.
Csak ilyenkor gondolunk bele, hogy mennyi mindent nem mondtunk el neki ami nagyon fontos lett volna. Sajnos mi megtapasztaltuk, mikor Mefi nővére örökre eltávozott.
tiny
2008. július 17. — 09:03:54
Hát igen, nem könnyű a halállal megbirkózni. Én ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert körülöttem eddig senki sem halt meg úgy, hogy ne élt volna hosszú ideig, így könnyebb feldolgozni.
Mefi
2008. július 17. — 10:46:36
[re=51213]tiny[/re]: vannak sajnos nehezebben feldolgozható dolgok a halálnál.
tiny
2008. július 17. — 13:15:12
[re=51215]Mefi[/re]: Ez is igaz. A szenvedést látni sokkal rosszabb. Talán még megélni se olyan rossz. Ezt viszont mindkét oldalról megtapasztaltam.